Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Lakatos Ernő: Diósd
Év 1900 1910 1920 1930 1941 1941 1944 1945 Népesség száma Házak száma 2599 750 3340 3200 830 1047 229 1083 808 173 896 206 986 Megjegyzés Állami népszámlálás Csak a mai Diósd területe ezekből 797 lakható. Magyarázatul hozzá kell fűznünk, hogy valamennyi adat az első 1941. évi kivételével Diósd mindenkori területére vonatkozott, tehát a később elcsatolt területekkel (Diósdliget stb.) együtt. A népesség viszonylag egyenletesen emelkedett, csak 1880 és 1900 között csökkent. Ez a csökkenés egyértelműen a szőlők kipusztulása miatt és kis részben a kivándorlás és foglalkozásváltás miatt következett be. A népesség az 1848 utáni harminc esztendőben egyenletesen emelkedett. Az anyakönyvek évenkint átlag 40 születést regisztráltak, de az újszülöttek többsége nem éri el az iskoláskort. 1861 és 1880 között 846 gyermek született, tehát több mint a lakosság abszolút száma, ugyanebben a húsz esztendőben viszont 618 halálesetet jegyeztek be az anyakönyvekbe, a természetes szaporodás tehát 228 fő lett volna. Ha az 1861. évi népességszámhoz hozzáadjuk a szaporulatot (730+228=958), akkor a 958-nak a lakosság számát kellene jelentenie, ebből viszont levonjuk a tényleges meglevő lakosságot (958—862=96 fő), akkor megkapjuk a vándorlási különbözetet. Ugyanez a számítás az 1881 és 1900 évek között még megdöbbentőbb eredményt mutat: e húsz év alatt 805 gyermek született, 654-en haltak el, tehát a szaporodás 151 fő lett volna, ezt hozzáadjuk az 1880. évi 862 lakosságszámhoz (862+151=1013), ebből a végeredményből kivonjuk az 1900. évi tényleges lakosságszámot (1013—808= =205), tehát negyven év alatt (96+205=301) háromszáznál is több ember, a lakosság egyharmada vándorolt el. 133 Az elvándorláson kívül egy foglalkozásváltás is szembetűnő. Még 1910-ben az összes keresők 60%-a a mezőgazdaságból él, húsz év múlva már csak 50%-a. Ezzel arányosan nő az iparban foglalkoztatottak száma: 1910-ben a keresők 28%-a az iparban keresi kenyerét, addig 1930ban már 35%-a. A lakosságon belül nőtt a keresők száma az eltartottakhoz viszonyítva éspedig a 40%-ról a 44%-ra. A mezőgazdasági népességnek nagyobb része, kétharmada mezőgazdasági munkásnak minősült már 1910-ben is. Az iparban dolgozók alig 12%-a (19 fő) volt önálló (a 162-ből) 1930-ban. Figyelemre méltó a nők részvétele az iparban (33 nő). Egy olyan folyamat keletkezését figyelhetjük meg, amely a második világháború előtti évtizedben elmélyült és lassan az egész társadalomszerkezet megváltozásához vezetett. 134 És ezek az adatok akkor mondanak sokat, ha összehasonlítjuk azokat az 1869. éviekkel. Ekkor még 112 a birtokosok (értsd a szőlőbirtokosok) száma, a napszámosoké viszont 77. Ezeken kívül volt még egy tanító, egy jegyző, 1877-ben egy korcsmárosról, két szatócsról és egy kovácsról is hallunk. Bár lehet, hogy ők is, mint a tanító is egy szőlővel is rendelkeztek. 135 A fentieket az alábbi táblázat ékesen szemlélteti:
