Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

1762-ben a vármegyétől segítséget is kértek erre, és a kiküldött szolgabíró jelentette is, az épület már annyira romlott, hogy ha új tetőt nem építenek rá, össze fog omlani. A közgyűlés engedélyezte is a javítást, de csak ugyanabból az anyagból, amit korábban is használtak.

160 A régi haranglábat ugyancsak a vármegye engedélyével 1768-ban újították meg.

161a A fatemplom helyére a hívek adakozásából 1789-ben kőtemplom került. Az újonnan épült templom barokk stílusú, nagyszabású, művészileg is értékelhető.

161 A prédikátorok gyakran váltották egymást. 1731-ből Mocsai János, 1732—36-ból Angyalost Kovács Zsigmond, 1737-ből Hevesi Sámuel, 1738— 1740-ből Peleskei János, 1743—48-ból Komáromi András, majd a frankfurti akadémiáról hazatért Túróczi István, 1752-ben a hollandiai akadémiáról jött Gózon István működéséről van adatunk. Még ez évben Borsos Mihály került a helyére, majd több mint két évtizeden át működött az orvosi képesítéssel is bíró Dömök Gergely, aki itt is halt meg 1780-ban. Ez évben ideiglenesen Körmendi János, 1781—84-ig Kálnai István 1784— 1820-ig pedig Dávid Péter lelkészkedett. Dávid tekintélyes ember volt, rá 1797-ben 12 Ft insurrekciós hozzájárulást szabtak ki

162

, befolyt a gyámügyek kezelésébe is, legalábbis a nagykorúvá vált gyámolt tőle is követelte készpénz vagyonát.

163 Borsos és Dávid kivételével a legtöbb pap nagyon rövid ideig volt itt, különösen a magas képzettségű külföldi akadémián is járt papok. Ügy látszik, gyenge jöjvedelmű parochia lehetett és ha jobb akadt, elmentek. Dávid Péter hosszú lelkészkedése idején nagy építkezések történtek, így a már említett templomé, melyet részben a középkori templomrom kőanyagából emeltek, a paplaké és 1805-ben iskoláé. Az ő idejében szervezték meg a presbitériumot is. Dávid után megint rövid működési idejű pap volt Szikszai József, 1820—22-ig, Szántó János 1822—25-ig, de két évtizeden át működött 1825—46-ig Kulifay István, akit a végén a hívek megvádoltak. A vizsgálat tisztázta ugyan, de 1846-ban inkább cserélt Fodor Sándor zengővárkonyi lelkésszel, aki a szabadságharc végéig itt maradt és az abszolutizmus zaklatásai késztették távozásra. A pap ellátásáról csak 1784-ből van díjlevél. E szerint a pap kapott évente az árendás nemesektől, az ecclesiától és a polgároktól (jobbágyrendűek) 32 Ft készpénzt, 32 kila búzát, a közbirtokos uraktól 8 Ft készpénzt és 8 kila búzát, 4 szekér szénát, 1 q húst, 1 p sót. Ezt Dávad Péter 1816-ban a püspöklátogatáskor tett nyilatkozata szerint meg is kapta. 1825-ben ezt az ellátást kiegészítették 1 akó borral, 30 font faggyúval, a szigetben 8 kilára való és 1 másik helyen szintén 8 kilára való szántófölddel, a Roshegynél 4 kilára való tavaszi alá való földdel. Temetésért 1 Ft, keresztelésért 1 máriás, vagy 5 ezüst garas, esketésért 16 garas stóladíjat, 4 icce vajat, 1 kila alá való kenderföldet és minden ház után 10 kéve nádat kapott. Ez már, ha nem is kényelmes, de megélhetést biztosító kereset volt, nem csoda, hogy ezentúl több pap haláláig vagy megrokkanásáig itt maradt. Az egyházi anyagi ügyeit a századfordulón 3 kurátor intézte. 1805ben Katz Gergely, Sebestyén István és Kaszás János kurátorok buzgólkodtak az iskolaépítés ügyében. Mindhárom nemes volt, de csak egyikük közbirtokos úr. 1811-ben a templomnak villámcsapás okozta égése követ-