Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Lakatos Ernő: Diósd

pád, Búzád, Rosd, Almád stb.) és ezeket sem származtathatjuk egy-egy település nevéből. A folyamat fordított volt. A nemzetségnévből lett falunév (Taksony, Kartal, Pata, Üllő, Solt stb.). Ez történhetett Diósd esetében is. A falunév eredeti alakja Diód (Dyod, Gyod, Gyog, Gyogh). A történeti fejlődés későbbi szakaszában fordult elő, hogy a birtokról kapta a birtokos a nevét. Diósd esetében később látni fogjuk, hogy a Diód nemzetség mindig megtartotta a nevét, bár előfordult, hogy Diósd egy részét a király más nemesnek adta, de azok mindig megtartották régi nevüket. A XIII. századi oklevelekben szerepelnek a keresztény eredetű nevek az apa megjelölésével: Miklós fia Péter, de hozzáteszik a falunévből képzett családi nevet is. (Pl. Petrus de Dyod.) Ennek az olvasata Dyodi Péter, vagy Péter, aki Dyódon lakik. A fejlődés az előbbi irányban haladt. Legyen a falunév bármilyen eredetű is, a szó a régi magyar gyió (ma dió) fanévnek a származéka.

4 A dió egyébként török eredetű szó és a honfoglaláskori magyar nyelvben már ismert volt.

5 összefoglalva fejtegetésünket, véleményünk szerint a X. században itt letelepedett Dyod nemzetségtől kaphatta a falu a nevét. Korai eredetre utal az is, hogy III. Béla Névtelen jegyzője szerint Árpád „ . . . Kendnek, Koreán apjának földet adományozott Attila király városától (ez feltehetően Óbuda volt) Százhalomig és Dyod-ig, fiának meg egy várat népe őrizetére".

6 Ez a krónikarész a X. század elejére utal. A későbbi krónikák (Képes Krónika, Thuróczy, Krónika stb.) pedig idézik a Gellért legendát. Amikor a Lengyelországból visszahívott Endre és Levente (az utóbbi pogány maradt haláláig) a pesti révhez közeledett ,, . . . Gellért, Besztrik, Buldi és Beneta püspökök, valamint Szolnok ispán elindultak Fehérvárról Endre és Levente herceg elé, hogy tisztességgel fogadhassák őket. S midőn az említett püspökök sietve abba a helységbe értek, amelyet Diódnak neveznek, Szent Szabina templomában misét akartak hallgatni, mielőtt uraik elé járulnak".

7 Tehát itt éjszakáztak, Gellért gyötrődő álmában megérezte a maga és társai vértanúhalálát, amelyet másnap az említett templomban tartott prédikációjában ki is hirdetett. Még aznap vagy következő nap — pontosan 1046. szeptember 24-én — ez be is következett. Történészeink általában Anonymus szemére vetik, hogy kora állapotait visszavetíti a honfoglalás korára. Ha ez általában elfogadható is, mégis bizonyos, hogy az ő korában a XII. század végén Diód már létezett, nem akkor települt, hanem legalább évszázados múlttal rendelkezett. Ugyanúgy a későbbi krónikák, amelyek feljegyezték Gellért halálát, Fehérvár és Buda között egy olyan jelentős templomos helyhez kellett kapcsolniuk Gellért jövendölését, amely ilyen egyházi hagyománnyal rendelkezett és nem a krónikaírás idején találták azt ki. összefoglalva a fentieket, Diód a X. században már lakott hely volt és a Szent Szabina templom legkésőbb Szent István korában épülhetett. Régészeink a környéken római kori leleteket is találtak és lehetséges, hogy a frank hódítás nyomán keresztény hitre térített avarok is laktak a tájon, de nem látom eléggé bizonyítottnak azt a feltevést, amely szerint a Szent Szabina templom — amelynek a helye még egyértelműen nem tisztázott, a honfoglalás előtt épült volna.

8