Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Lakatos Ernő: Diósd

A későbbi okleveles emlékek viszont ékesen bizonyítják, hogy Diód viszonylag jelentős hely volt. Nagysága nem haladta meg a középkori magyar falvakét, de kőből épült várkastéllyal rendelkezett és területe a mainál lényegesen nagyobb volt, határa egészen a Dunáig húzódott. A névadó Diódy nemzetségen kívül olykor más nemes birtokosok is osztoztak területén, volt két ma még nem azonosítható pusztája és két temploma. A már említett Diódy nemzetség tagjai gyakran szerepeltek mint királyi emberek és több ízben töltöttek be szolgabírói tisztségeket Pest megyében. Lássuk a bizonyítékokat sorjában. Diósd első okleveles említése egy Érddel kapcsolatos oklevélben fordul elő. IV. László király 1278. június 24-én Mihály ispán fiának, Tamásnak és általa testvérének, Lőrinc mesternek adja a királyi fegyvernökök (fegyverhordozók) Pest megyei Érd nevű lakatlan földjét erdeivel és rétjeivel.

9 A birtokba-iktatás során közreműködött keresztnév hiányzik ... de Gyog (Diódy) királyi ember. A birtokbeiktatáshoz mindig a szomszédokat hívták meg és gyakran azok voltak a beiktatást végző királyi emberek is. Az említett oklevél szakadt és hiányos, ezért csak a családi vagy helynév maradt fenn, de nem is eredetben, hanem egy tizenhárom évvel későbbi, III. András király 1291. szeptember 26-án kiadott megerősítő oklevelében. Ebben szóról szóra átírták Kun László említett oklevelének teljes szövegét.

10 Visszatérve az oklevél tartalmára, Érd valószínűleg a tatárjárás idején pusztulhatott el. A tatárok ugyanis szisztematikusan pusztították a királyi népeket. Így a tatárjárás alatt pusztult el Alsónémedi mellett a királyi hírnökök települése,

11 amely utána évekig lakatlan maradt, akárcsak Érden három évtizeden át a királyi fegyvernökök szállása. A következő öt oklevél a népes Diódy nemzetségnek a szomszédos Berkyekkel való viszályáról tájékoztat. Így 1293. október 26-án kelt oklevél beszámol arról, hogy a Diódy nemzetség több tagja: Jexa fia Péter, László fia Domonkos és rokonaik (a felsorolás egyértelműen nemzetségre utal) fényes nappal megrohanták Berky Ch. mester jobbágyának Tywar fia Jánosnak a házát.

12 A következő 1293. november 8-án kelt oklevél még részletesebben sorolja fel a támadókat (most Jeksa fia Péter, Jaksa fia Sebestyén, László fia Domonkos, Baach fia Benedek), akik már perben állanak Berky Tamással, akinek a serviense Vid fia István.

13 Még ez év december 12-én a pert a következő év január 13-ára halasztják.

14 Ügy látszik, a perhalasztás nem ért semmit, mert 1294. május 7-én a két nemzetség közt folyó pert augusztus 8-ára napolják el.

15 Végül is 1294. augusztus 2-án a felhévízi keresztesek előtt Berky Tamás és Diódy Péter közti pert fogott bírák döntése alapján megszüntetik.

16 A fenti hatalmaskodásból arra következtethetünk, hogy Diód és Berki szomszédos falvak vagy szállások voltak. A következő század elején feltűnik egy másik Diód (Gyog) Pest megyében.

17 A másik Diód Sáp, Ákosnyire, Szentkirály, Tura és Ákosmonostora között feküdt. Így látta ezt Makay is, aki tanulmányához csatolt térképen e települések közé helyezte el a hasonló nevű községet.

18 A két település között egyébként semmiféle kapcsolatot nem sikerült megállapítani, de az említett 1312-es keltezésű oklevél is feltünteti a szomszédos községek egy részét. A mi Diódunk 1323. március 6-án kelt oklevélben újból szerepel.

19