Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Lakatos Ernő: Diósd

Lakatos Érnő: DIÖSD A történeti Fejér megye északkeleti része a magyar történelem különböző századaiban hol Pest megyéhez, hol Fejér megyéhez tartozott. Ezen a területen található többek között Érd, Diósdl Tárnok és Sóskút. Eléggé közismert, hogy a két megye közti határ nemcsak a fent említett területen változott. Fejér megyéhez tartozott a Duna bal partján a Solti szék. A középkori Pilis megye (vagy Visegrádi várispánság) a Duna jobb partján terült el és ugyanekkor Pest megye túlnyomó részét a Duna bal partján kereshetjük. A régi szerzők a megyei határok megvonásánál a főesperességek határaiból indultak ki. Pilis megyének a budai főesperesség felel meg és ezt Fejér megye többi részétől a Váli víz választotta el, „csak Bicske, Kuldó, Tordas, Zámor, Sóskút, Tárnok, Berki és Diósd (valamint Etyek) tartoznak állandóan a Pilis örökébe lépő Pest megyéhez."

1 A korai okleveles anyag alapján azonban csak az állapítható meg,: hogy Érd és környéke, így Diósd is már a XIII. században nem Pilis, hanem Pest megyéhez tartozott. Eben, a mai Törökbálint, Pilis megye legdélibb községe, de Diósd mindig Pest megyei községnek számított, amíg csak Fejér megyéhez nem csatolták. A megyerendezés részben a török korszakban, részben közvetlenül utána történt.

2 Az említett községek a török uralom után egyértelműen Fejér megyéhez tartoztak egészen 1946. január l-ig, amikor a két megye határát újból megállapították és az Érd környéki községek Pest megyéhez kerültek,

3 köztük Diósd is. + Diósd község a tétényi plató egyik teknő alakú völgyében fekszik azon a tájon, amelyet keleten a Duna, délről a Mezőföld, nyugaton és északon a Budai-hegység nyúlványai határolnak. Morfológiailag másodkori táblás röghegység, harmadidőszaki dombvidék és a Duna melletti feltöltött síkság váltakozik a vidéken, amelynek legmagasabb pontja északnyugaton a Törökbálinthoz tartozó 267 m magas Annahegy, nyugaton pedig Érden túl a sóskúti 286 m-es Nagyhegy. A barna erdőtalaj már igen korán kedvező feltételeket teremtett a, szőlő- és gyümölcskultúra kialakulásához. Már a község neve is gyümölcsre utal, mégis a szerzőnek az a véleménye, hogy a községnév semmiképpen nem hozható kapcsolatba az ott folyó egykori, esetleges diótermesztéssel. A kora középkorban elég gyakori volt a terménynév eredetű nemzetségnév (Ár-