Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Dég

beli juttatás 429 K, kisbírónak 3,71 K, mező, hidak és kutak fenntartása 140 K, községi épületek 200 K, tűzoltó felszerelés, 40 K, faiskola fenntartása 140 K, fuvarokra 600 K, újoncozás 60 K, hivatalos lapokra 50 K, irodai szerekre 70 K, nyomtatványokra 60 K, iroda fűtésére 80 K, törvénykönyvre 10 K, Győr—Veszprém dombóvári vasút részlettörlesztése 300,40 K, előre nem látott kiadások 848.90 K, mezőőri fizetés természetben 631,20 K. Ami azt jelenti, hogy kb. 3000 korona deficitet a községi pótadóból óhajtják fedezni, ami a községi birtokosok és adózók után 20 százalék — 2800 — é$ a pusztai föld és házbirtok után (4000 K adóalap után 800 K).

76 A gazdálkodás igen bizonytalan lehetett. 1881-ben például 838 Ft volt a község adóhátraléka, amiért a bírót és jegyzőt okolják. 1896-ban az orvos panaszt tesz, hogy 2 éve nem kap fizetést.

77 Világosan látszik, hogy a község vezetőségében főszerepet a földesúr és bérlők játszottak, de beleszóltak a vagyonosabb gazdák is. Ezt fejezi ki a községben megnyilvánuló gyenge társadalmi élet is. Tulajdonképpen csak a tűzoltó egylet fejtett ki tevékenységet 1908-ban. Már 1882-ben működött, ekkor az elöljáróság tűzoltó felszereléseket vásárol. 1902-ben is megállapítják,' hogy hiányos a felszerelés, és elhatározzák pótlását. 108 tagja van, az egylet parancsnoka Jósa Sándor tanító, további 2 tanító és a segédjegyző „segédtisztek", a községi bíró rendfenntartó. Tagjai elsősorban földművesek, de néhány fő iparos is. Feltűnő, hogy napszámosok is vannak tagjai között. Általában a tűzoltó ügyekkel gyakran foglalkozik az elöljáróság.

78 Tudunk arról, hogy 1883-ban 12 rendes tag lép be a Vöröskeresztbe. Komolyabb lehetett a Községi Gazdakör, amely 1914-ben alakult.

79 A cselédek és napszámosok eltartottjaikkal 1910-ben a mezőgazdasági lakosság 87,6 százalékát, 1930-ban 64,7 százalékát teszik ki. Ezeken kívül a pusztákra szokás szerint máshonnan is hoztak aratókat. Mint feljebb láttuk, a puszták lakói nemcsak az országgyűlési, hanem a községi választásokon sem szavazhattak. Jellemzőjük az állandó vándorlás, erről érdemes csak egy példát idézni. Király István 1848-ban Tabon születik, 1873—74-ben már béres (a hely olvashatatlan), 1875—76-ban újra béres gr. Festetich dégi uradalmában, 1877—79-ben újra máshol béres, megint máshol (itt is olvashatatlan). 1881—84-ben még mindig béres Lővy Adolf uradalmában, 1884—85ben szekeresbéres Feketén, 1886—89-ben Pusztaaranyoson tehenész, 1898—1900-ban Nagyhörcsökön, 1900—1903-ban Pusztaaranyoson, 1903— 1904-ben Kishörcsökön. Ehhez hasonló esetet számosat láthatunk. Gyakori a szegények általi kihágás is, ami természetes. Erre jellemző példa: Káchy Mihályt tetten érték, mikor a zabvetés „egy részét" elvitte, összesen 2 K kártérítést kellett fizetnie, de 20 K-ra büntették.

80 Lonkai, Ármin uradalmában például békéscsabai aratókat dolgoztatott, de hogy az őszi munkába biztosan visszatérjenek, keresetükből férfiaknál 20 K, nőknél 10 1/2 K-át visszatartott. Ennek ellenére előfordult, hogy mégsem jöttek vissza.

81