Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

urak fahidat kellett, építsenek. Ezt a helytartótanács már 1743-ban elrendelte.

145 Több baj volt a révhez, illetve hidakhoz vezető töltésekkel. Ezeket a község nem nemes lakosainak kellett volna útépítő robotként építeni és karbantartani, de a cecei nem nemesek kicsi száma miatt erre kééptelenek voltak, ezért a vármegye, noha a cecei határban voltak, de karbantartásukhoz a Tolna megyeieknek is érdeke fűződött, több ízben kérte Tolna, sőt olykor Veszprém megyei közmunkával való segítést.

146 Később előfordult azonban az is, hogy a földesúrnak érdeke lett az út és híd áthelyezése, és egyes földesurak, például Horváthné Kapuváry Anna ezt magára vállalta, a vármegye pedig, minthogy az út ezzel egyenesebb és szárazabb lett, az áthelyezéshez hozzájárult.

147 Az utakat azonban a Sárvíz gyakran elöntötte

148

, és csak jó időben voltak járhatók, esőben sárosakká váltak, hiába álltak jó hidak.

149 A szántóföldek gyarapítása a gabonatermelés fokozása érdekében a vizenyős réteken lecsapoló (exsiccationalis) csatornát ástak már a XVIII. században, ezt 1818-ban új vonalon újították meg, nyilván más községek közmunkarobotosainak közreműködésével.

150 A XVIII. században Cecének még fő termelési ága az állattenyésztés volt.

151 Bár az állatok számáról sem a közbirtokos urak, sem az árendás nemesek részéről nincs adatunk, a jobbágyrendűek állatai pedig töredék részét jelentették a falu gadálkodásának, 1774-ben 100 ökröt, 45 tehenet, 13 tinót, 30 borjút és 99 lovat írtak össze.

152 Ebben a számban azonban alkalmasint az árendás nemesek állatai is benne vannak. Az állattenyésztés fontosságára mutat az a tömérdek vita, ami a rétek és különösen a legelők körül zajlott, és amit már fentebb érintettem. 1768-ban még a községnek külön is volt 30 boglya szénát termő rétje, amiből azonban 6 boglyát az átvonuló katonaság, a prédikátor, tanító, jegyző, mészáros és kovács szükségletei vettek igénybe. A lakosok maguk számára ekkor a Sárrét szigetein is kaszáltak, de másodévenként ezt a szénát is a katonaság vette igénybe, és mikor maguknak kaszáltak, akkor sem jutott belőle jó gazdának sem 2 petrencénél több.

153 Ennek ellenére a faluban még a XIX. század elején is jelentős maradt az állattenyésztés.

154 A szőlőművelés a földesurak erélyes intézkedései ellenére kevéssé fejlődött. A feudális kor végén a házas zsellérek közül mindössze 7-nek volt szőlője, átlag családonként fél-háromnegyed magyar hold terjedelemmel. Érdekes módon a hazátlan zsellérek közül is 10-nek volt (a hazátlan zsellérek 11 százalékának) ugyanekkora terjedelmű szőlője.

155 A XIX. század elején döntő fontosságúvá a gabonatermelés vált. Ez abból is látszik, hogy akkor már a közbirtokos urak közötti határviták főleg a vetések,

1 szántások kiterjedése, valamint a learatott árpa elhordása körül zajlottak.

156 Egymás határainak elszántása szántófölddarabok erőszakos elvétele nemcsak a kültelken volt gyakori. A sok tagból álló közbiztokosság egyes tagjai beltelkeiket is az ároknak az utcára helyezésével, fészereknek az utca vonalán átépítésével igyekeztek növelni, ami sokszor még a Fő utcán való közlekedést is gátolta, nem is szólva a „fijók utcá"-nak nevezett mellékutcákról, melyeken lassanként már üres szekérrel sem lehetett közlekedni. Pécsy István egy négy lábra épített fészerrel egy ilyen fiókutcát úgy elszorított, hogy azon a szomszédos nemesek még gyalog sem tudtak