Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Dég

compossessorok ellen a birtokjog miatt per folyik.

21 A puszta 1702-ben még mindig lakatlan, határát enyingiek használják. Ennek ellenére egy 1700-as, eléggé valószínűtlennek látszó! adatunk van arról, hogy már ekkor folyhatott némi földművelés. „A királyi tábla ítélőbírájának tanúvallomása szerint" Tóth Gergely compossessor a dégi dézsma szétmérése előtt vett magának és azt vetette el".

22 (Csak gabonára gondolhatunk.) A compossessorok 1729-ben' jelentős gazdálkodást folytatnak. Ebben az évben termelnek: A gazdálkodás alapja még ekkor is az állattenyésztés, hisz 530 darab marhát és 212 darab lovat tartanak a compossessorok, de „idegenek" is 105 darab szarvasmarhát. Ezen kívül babocsaiak (valószínűleg nem a Dunántúl déli részén levő községről van szó, esetleg a Babocsai család) is 105 szarvasmarhát tartanak itt. Ezeken kívül a keneseiek is árendát fizetnek (hogy miért, nem tudjuk), 75 forintot és a boglyapénzből is származik 9 forint 68 dénár.

23 Ugyancsak a legeltető állattenyésztésre vall, hogy göbölykereskedők a Vas megyei Ostfiasszonyfáról 1739—40-ben legelőt árendáltak itt, a meginduló betelepülésre pedig az mutat, hogy már vendégfogadó is volt a pusztán.

24 Az adatok birtokában világosan kell látnunk, hogy a XVIII. század elején megindult a betelepülés, de a gazdálkodás még rendkívül külterjes volt. A község további fejlődése szempontjából döntő fontosságú, hogy 1739-ben a király nagymányai Koller Józsefnek adományozza a Mányoki Adám magvaszakadása folytán megürült praediumokat,

25 aki azt árendába adja 1758-ban Vajda Ferencnek.

26 A birtok további sorsát nem tudjuk pontosan követni, hisz 1765-ben már Festetich Kristóf hitbizományt alapít itt.

27 Viszont csak 1769-ben erősíti meg a királynő a Koller család bevallását, miszerint „átadják minden jogukat Festetich Pálnak Dég, Ecsi és Fekete pusztákban", 1770-ben pedig a királynő consensust ad az adásvételhez, miszerint 210 500 foforintért adja el a Koller birtokot Festetich Pálnak és Lajosnak.

28 Nyilván az adásvétel már 1765 előtt megtörtént, ezért rendelkezett a birtokról Festetich Kristóf már 1765-ben, viszont a szerződéshez való királyi hozzájárulás elhúzódhatott 1769, illetve 1770-ig. A megerősítés 1770-es megismétlése alkalmasint azért volt szükséges, mert az 1769-es megerősítésbe még nem került be jogszerzőként Festetich Lajos, márpedig a hitbizomány alapítása után az ő birtoka lett. Ha az adományt összevetjük azzal, miszerint Mányoki Ádám egy fél évszázaddal előbb kevesebb, mint egy századáért jutott a birtokhoz — bár lehet, hogy közben a birtok többszörösére nőtt —, megérthetjük azt, hogy milyen fantasztikus módon nőhetett a föld értéke ezen a vidéken. Ettől az időtől kezdve a község életében döntő szerepe volt a hitbizománynak, hisz a határ nagyobb része ide tartozik. A mellette műköőszi búzát árpát tönkölyt zabot tavaszi búzát 197 1/2 mérőt 60 mérőt 56 mérőt 132 mérőt 27 3/4 mérőt