Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Dég
gal egyetemben Mark Benedek, Tóth Gergely és Naszvady Istvánnak adományozta. 7 A következő években sűrűn változnak a birtokosok, bár a puszta még 1702-ben is lakatlan, és a szomszédos enyingiek használják legeltetésre. 8 A puszta lakatlansága ellenére értékes lehetett, mert »a következő években egész sor igénylő akadt rá, igényeiket szerződésre vagy adománylevélre alapítva. Ennek fontosabb eseményei: 1695-ben 230 forintért Naszvady István eladta birtokrészét Márk Benedeknek és Tóth Györgynek. 9 1698-ban Márk Mihály és Bence 2000 forintért elzálogosították Dég, Fekete és Ecsi pusztákban levő birtokaiknak 1/3-át Fördös Mihálynak. 1699-ben viszont Tóth György és Márk Mihály, esetleg örökösei (?) arról nyilatkoznak, hogy korábban birtokukat eladták ugyan Fördös Mihálynak és Bíró Jánosnak, ezt azonban kényszer hatása alatt tették, és most visszavonják az eladásra vonatkozó fassiojukat. 10 Közben 1698-ban Lipót a három praediumot Mányoki Ádámnak, a győri harmincadhivatal substitus contrascribájának (helyettes ellenőr) adományozza, 1200 forintért. 11 Az adomány feltehetőleg a pusztának csak egy részére vonatkozott, de ő a birtokot Fördös Ádámnak és Bíró Jánosnak már a következő évben eladja 1250 rajnai forintért. Egy másik irat szerint 2000 forintért. 12 Közben 1696-ban a Varga család (ennek a családnak a neve máshol nem fordul elő) a három pusztán levő birtokrészét Pázmándi Gergelynek adja el, valamint 1698-ban Tóth Gergely zálogosítja el ugyancsak Pázmándi Gergelynek birtokrészét. 1:J 1700-ban Tóth Gergely nevével újra találkozunk, mint birtokossal. 1 ' 1 1696-ban székesfehérvári provizoratus összeírása szerint Dég birtokosa Már (nyilván Márk elírása) Benedek. 15 Hasonlóképpen 1702-ben (ekkor Maarnak írják). 16 Viszont 1718-ban a győri káptalan Fürdős Mihályt és Bíró Jánost iktatja be a puszták, Dég, Ecsi, Fekete, birtokába. 17 Az adásvételek, zálogszerződések és adományok feltehetőleg a pusztáknak csak egy-egy részére vonatkoznak, és nyilván nem mindegyik szerződés maradt ránk. Különösképpen vonatkozhat ez Mányoki Ádámra, akinek birtoka később a határ túlnyomó részét elfoglaló Festetich hitbizomány alapját képezi. Mindenesetre a meginduló életet mutatja az, hogy a frissen felszabadult puszták birtokáért olyan sokan versengenek, és oly gyakran változtatják tulajdonosaikat. Az is feltűnő, hogy a három puszta nevét jóformán valamennyi adománylevél együtt említi meg. A birtokos családok továbbra is változnak. Érdekes, hogy 1718 után egy évvel Pálffy Miklós, az előzőleg beiktatott birtokosoknak, Fördös Mihály és Bíró Józsefnek, valamint feleségeiknek, Pázmándy Erzsébetnek és Naszvady Évának adományozza a három pusztát. 18 Feltűnő, hogy a két feleség családjával már előzőleg találkoztunk! Ebben az esetben kifejezett adományról és nem megerősítésről van szó. 1729-ben 6 család, mint compossessor műveli Dég pusztát, ezek — Fürdősné, Naszvadi Mihály, Károly, Mátyás, Fekete József és a Tóth család. 19 1735-ben kötnek a compossessorok ezúttal a Kenessei, Fürdős, Pázmándi, Tóth és Naszvadi családok újabb egyességet, mely szerint továbbra is, ezután is közösen művelik meg a földeket és a jövedelem is a közös kasszába kerül. Még kocsmát is csak együtt tarthatnak. 20 A Márk család nevével csak 1729-ben találkozunk újra, amikor a
