Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

talános szegénység jele. Tény azonban, hogy 1845-ben a cecei szabó és szűcs mesterek kollektíven léptek fel, a rajtuk esett sérelem iránti elég­tételért. 116 Már 1801-ben volt a faluban seborvos, aki gyógykezelésért 15 Ft-ot kért. 117 1832-ben két „doktor úr" is volt itt (egyikük helybeli sze­gény nemes, és mindketten nyilvánvalóan seborvos-borbélyok: Hetyei és Cseresnyés). 118 1834-ben a helybeli szegény nemes eredetű Madarász Jó­zsef az 1848-as „szélbali" párt egyik vezetője később haláláig Sárkeresz­túr-i 48-as képviselő, ügyvéd praxissal kísérletezett itt, igaz, sikertelenül. A cecei iparosok elvileg a kálózi iparos céhhez tartoztak, itt fiók céh szer­vezetük volt, Stefanics József vezetésével, de a céhbe lépést kényszernek tekintették, ami alól a konvenciós uradalmi bognárok és kovácsok szaba­dultak is. 118a Mindez arra mutat, hogy a reformkor végére Cecén bizo­nyos kisipari és kiskereskedelmi forgalom is kifejlődött. Kissé különös érv ugyan, mégis az áruforgalom fejlődésére mutat, hogy 1831-ben cecei pénzhamisítók is akadtak, akiket el is ítélt a megyei törvényszék. 119 A jobbágyság úrbéri szolgáltatásai az 1719-es telepítő levél szerint igen szerények, mindössze igásállatpáronként évi 1 tallért, az állat nélkü­li „gyalogemberek" évi 1 Ft-ot fizetnek és terménytizedet adnak, a bor­mérési jog egész évben a községé, aminek fejében, ha a földesúr, csa­ládtagja és kísérete Cecére megy, ellátják élelemmel. 120 A megyei köz­gyűlés által 1726-ban egyebek között Cece számára is kiadott urbárium magas úrbéri követelésekkel lépett fel. Egész telkes jobbágy évi 4, fél­telkes 2, negyedtelkes 1, zsellér fél forint cenzust (földbért) fizet, minden gazda heti 1 igás, zsellér és állat nélküli jobbágy heti 1 gyalogrobotot ad, terményeiből kilencedet fizet, továbbá évi 1 szekér tűzifát, 1 tyúkot, 1 kappant, 10 toiást és 1 icce vajat szolgáltat. Kocsma csak Szent Mihály napjától Szent György napjáig a községé, de az is csak akkor, ha a köz­ség határában szőlőhegy van (Cecén nem volt), különben csak karácso­nyig. 121 Ennek az urbáriumnak a végrehajtása veszélyeztette volna a még alig betelepült falu további benépesítését, sőt a már beköltözöttek is az­zal fenyegetőztek, hogy elköltöznek, ezért a földesurak közössége 1735­ben új úrbéri szerződést adott a falunak. Ebben visszatértek az 1719-es telepítési szerződés alapszolgáltatásaihoz (nem telek után, hanem igásál­latpáronként évi 1 tallér, állat nélküli zsellér 1 Ft, hazátlan zsellér 50 dé­nár cenzust fizet), megmarad a kilenced, az élelmiszerszolgáltatást né­mileg realizálják, mert minden úi év napián 1 őzet, húsvétkor és pün­kösdkor pedig ..tisztességes ajándékot" kell adjanak. Űj teher a minden gazdától — zsellértől is — egyformán járó évi 12 napi robot. 122 Ez már felemelt,' de még a megélhetést biztosító szolgáltatás, továbbra is vonz­erőt jelentett a beköltözők számára. 1761-ben azonban a Meszlényi le­származók közössége egyoldalú határozattal a robotot gazdánként évi 24 napra emelte, ami elég súlyos, hisz a faluban csak nyolcadtelkes jobbá­gyok és zsellérek laktak, számukra tehát ez a robot nagyobb volt, mint a Mária Terézia Urbáriumában megengedett; mégpedig úgy, hogy ebből 18 napot az igaerővel rendelkező gazda igával teljesíti, hatot pedig min­denki gyalog. Apránként emelték az úgynevezett ajándékokat is, 1768­ban még emlegetik, hogy amíg csak 2 földesúr volt, ajándékként összesen 1 őzet vagy borjút adtak, de „mióta a földesurak elszaporodtak" minden sátoros ünnepen minden földesúrnak kell adjon a falu együttvéve 1 pár

Next

/
Oldalképek
Tartalom