Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

csizmát, vagy helyette 2 Ft-ot és 1 pint bort. Kilencedet minden terményből adnak, kivéve a kendert és a káposztát. Italmérést a falu most is egész évben tarthat, de ez nem sokat ér, mert egyidejűleg minden földesúr is „csapot tart" a saját telkén.

123 1768-ban Mária Terézia urbáriumának bevezetését a földesurak közbirtokossága nem az úrbéri szolgáltatások emelésére használta fel, hanem a jobbágyok marháit kitiltották az addig kqzös legelő jó részéről, a megmaradt csekély legelőn legeltek a földesurak állatai, így a Naszvadyak gulyája is, de a helybeli szegény „árendás" nemesek állatai is, sőt a földesurak idegenek marháit is ide engedték fűbérért. így a jobbágyok kénytelenek voltak rideg marháik számára a pusztán (Hard és Menyőd) legelőit bérelni, öreg marha után évi 24, kétéves után 12, egyéves után 8 krajcárt fizetni. Az elfoglalt és árokkal elkülönített legelőrészt a földesurak felszántották. A község panaszára a vármegye ennek visszaadását rendelte, de 18 esztendeig sem adták vissza.

124 A kocsma jogot is leszorították a hivatalos urbáriumnak megfelelően, csak Szent Mihály napjától karácsonyig maradt a községé. A robotszolgáltatást annyiban emelték, hogy az kaszálás, aratás idején az Urbáriumnak megfelelően a robot kétszeresére, de legfeljebb heti 3 napra emelhető. Így emelkedett a XVIII. század végére az egész helység telkes jobbágyságának és zsellérségének robotja évi 59 igás, és 568 napi kézi robotra, ezen kívül adtak 32 Ft cenzust, 7/8 öl tűzifát, 5 és 1/4 font lenfonást, 7/8 icce vajat, 2 csirkét, 2 kappant és 10 tojást.

125 Ez összességében tulajdonképpen nem sok, de tekintetbe véve a cecei jobbágyrendűek roppant szegénységét, és azt, hogy e terhekben az árendás nemesek nem vettek részt, súlyosan terhelte a község szgénységét, amely ezen kívül 1783-ig valláskülönbség nélkül adta az egyházi tizedet is, ami 1768-ban összesen 111 kereszt és 20 kéve búzára ment fel.

126 Persze, a kocsmák és mészárszékek körül tömérdek nézeteltérés történt, a földesurak és haszonbérlőik, valamint a jobbágyok közössége között. Ezt 1847-ig sem sikerült megnyugtatóan rendezni.

127 A jobbágyrendűek közössége külön közösségi szervezetet alkotott. Részükre a bíróválasztás jogát már az 1735-ös úrbéri szerződés biztosította azzal a megszorítással, hogy a bíróválasztás a földesurak engedélyével kell történjék, a bíró 4 Ft-nál nagyobb bírságot nem szabhat ki, és tőle panasznak van helye a földesurakhoz.

128 Cecei bíróval vagy öregbíróval és két vagy három esküdttel a XVIII. század végétől sűrűn találkozunk.

129 A bírón kívül 2 helyettes bíró vagy törvénybíró is volt.

130 Feladatuk a belső rend fenntartásán kívül főleg a közösség képviselete, például határjárásnál, az átvonuló katonaság ellátására kiszolgáltatandó élelem és fuvar megtárgyalásánál, beszedésénél, kiszolgáltatásánál, de a szökevény katonák elfogása is az ő feladatuk volt, és nyilvánvalóan a robotosok előállítása is. Néha a megyéhez intézett panaszt vagy kérelmet testületként, mint községi „elöljáróság" írták alá.

131 Említés történik az adószedésnél közreműködő községi jegyzőről,

132 aki nem lehet azonos az ugyanabban az időben szereplő nemesek jegyzőjével. Hiszen az adóbeszedés nem a nemesek ügye. Már 1786-ban említik a „helységházát", ami nem azonos a bíró lakóházával, 1812-ből alaprajza is megvan, 266 négyszögöles telekre épült.

133