Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

rendűek terheinek könnyítése céljából.

89 Eleinte az átvonuló katonaság részére ellátást és „forspontot" azaz előfogatot is adtak, de ez alól a megyei hatóság elvileg már 1742-ben, gyakorlatilag 1765-ben felszabadította őket, sőt kimondta, hogy az e szolgálatból eredő 25 Ft kárukat a falubeli jobbágyságnak kell megtérítenie.

90 A paraszti terhek viselése ellen a cecei szegény nemesek általában már 1733-ban tiltakozni kezdtek,

91 de a XIX. század elején az „árendás birtok" után még mindig kiróttak adót. Ez volt az elvi különbség a bérlő ármálisták és a birtokos nemesek között, mert ez utóbbiak bármilyen szegények voltak is, adómentes nemesi telken éltek.

92 Mégis az 1817 és 1847 közötti időből ránk maradt cecei rovatos adóösszeírásokban a nemesek nincsenek feltüntetve,

93 tehát, úgy látszik, ekkorra még a nincstelen árendás nemeseknek is sikerült magukat kivonni az állami adó alól. Egyébként ezek a szegény nemesek paraszti módon gazdálkodtak. Állataik a jobbágyokéval együtt legeltek a községi legelőn, amit a jobbágyok panaszoltak is, mert így a már szűkös legelőre olyan árendás nemesek is kihajthatják állataikat, akik nem fizetnek adót, és nem szolgáltatnak a katonaságnak forspontot, még hozzá jóval többen is vannak, mint a jobbágyrendűek.

94 Ez a XIX. század elején nagy viták tárgya volt.

94a Közös volt a Sió- és Sárvíz-menti nagy nádas is, melyben az árendás nemesek is, a jobbágyrendűek is nádat „verhettek", azaz vághattak. E körül is nagy viták keletkeztek.

95 Gazdálkodásukról, földjük, állataik mennyiségéről nem sokat tudunk, mert vagyoni adataikat rendszerint nem jegyezték be a rovatos adóösszeírásokba (dicalis conscriptio). Némelyiküknek szegénységére és földéhségére jellemző, hogy nemes Molnár Péter és nemes Kovács István több más cecei lakossal együtt vállalta, hogy trágyát hordanak az elószállási uradalom földjeire (tehát szekerük, fogatuk volt), ha annak fejében földet kapnak (nyilván haszonbérbe). Persze, erről írásbeli szerződés nem készült, utóbb az uradalom nem adott földet, csak szekerenként 12 krajcárt fizetett a trágyáért. A megyéhez tett panaszuk alapján a szolgabíró olyan egyezséget hozott létre, hogy a trágyáért szekerenként további 4 garast kaptak.

96 A XIX. század elején a nemeseknek külön községi szervezete alakult ki. A „nemesek jegyzője" tisztséget Vajai Mihály viselte, aki egyebek között tanúvallomások alapján községi bizonyítványokat adott ki.

97 Szluhát az egyik rangosabb „közbirtokost" „kunkapitány úr"-nak címezték, de hogy ez milyen funkciót jelentett, nem tudjuk.

98 Ez a nemesi szervezet azonban csak igazgatási teendőket látott el, legkisebb ügyekben való ítélkezésének sincs nyoma. A cecei nemesek minden apró üggyel közvetlenül a megyéhez fordultak) és a közgyűlés által kiküldött szolgabíró igyekezett a felek között egyezséget létrehozni. Ha ez nem sikerült, az ügyet a megyei törvényszék előtti per útjára terelték. Így került sor egyezségre a gyámság alól szabadult ifjúnak a gyámjai elszámoltatása és egyéb követeléseinek kielégítése iránti kérelmére.

99 Hasonlóképpen testvérek közötti adósság, annak behajtását célzó erőszakoskodás ügyében.

100 Testvérek között baltával való verekedést azonban a vármegyevizsgálat után büntetőperre terelt.

101 Testvérek közötti határviták, birtokviták, osztálykiigazítás, ügyében vagy sikerült a szolgabíró közbejöttével megegyezni

102 vagy perre utasították őket,

103 de az is előfordult, hogy a vizsgálat során a panaszt nem tudták bizonyítani,