Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

és így egyszerűen irattárba tették.

104 Persze, akkor is eljárt és vizsgálatot tartott a vármegye, ha cecei nemes ellen idegen hatóság pl. más vármegye tett panaszt.

105 Viszont ha cecei szegény nemest idegen katonatiszt részéről érte sérelem, a vármegye vizsgálat után a helytartótanács útján követelt elégtételt.

106 Tehát, védte is a szegény nemeseket. Sok panasz volt Kosaras Péter megyei őrmester durva magatartása és verekedései miatt, de csak arról tudunk, hogy ezek ügyében vizsgálatot rendeltek el, a vizsgálat igazolta a panaszt.

107 de, hogy milyen intézkedést tett a vármegye a vétkes megbüntetése iránt, arról már nincs adat. VI. Már a falu betelepítése idejétől éltek Cecén telkes jobbágyok is, zsellérek is, számuk azonban mindig kisebb volt, mint a nemeseké. Már 1720-ban 2 telkes jobbágy, 1 szabados, és 11 zsellér volt a faluban. 1768ban a telkes jobbágyok (valamennyi 1/8 telkes), száma 7, a zselléreké pedig 25. A telkes jobbágyok beltelke 3/4 és 1,3/4-ed, szántója 4 és 6 magyar hold között változott, a zsellérek beltelke 1/4 és 5/8-ad magyar hold, szántója 1 és 3 magyar hold között változott. Eszerint nincs nagy jelentősége annak, hogy Mária Terézia Urbáriuma meghatározta, egész telekhez 24 hold szántó, és 12 szekérre való rét tartozott volna.

108 Rétjük ugyanis az úrbéri tabella szerint sem volt, szántójuk összesen 78 magyar holdra ment. A telkes jobbágyok összesen évi 59 marhás robotra, a zsellérek fejenként 18 napi kézi robotra voltak kötelesek. Ez évi 450 napot tett volna ki, de 1786-ban a kézirobotot már 568 robotnapnak számították, tehát a zsellérek is szaporodtak, de a földesurak is emelték a robotot. A jobbágyok és zsellérek már korábban is panaszkodtak, hogy földesuraik az úrbéri szerződésben megállapítottnál jóval többet követeltek, pL bort fuvaroztattak velük Fehérvárról, sőt az urak ilyen módon hozott borának árulására kényszerítették őket.

108a Ezért többen elköltöztek a faluból, vagy szolgálatot vállaltak.

108b Ügy látszik ugyanis, hogy aki konvenciós cselédi szolgálatot teljesített valamelyik helybeli „közbirtokosnál" és a „mindennapi kenyere"-t tőle kapta, mint cseléd mentesült az állami adó alól. Pl. Kapuvárynak már 1781-ben 13 ilyen konvenciós cselédje volt, akiknek büntetés terhe alatt megtiltotta a rájuk kirótt adók megfizetését.

109 Az ilyen konvenciós cselédek száma bizonytalan, illetve forrásaink ellentmondanak egymással. Így 1774-ben az adóösszeírás csak 7 szolgáról tud, a 2 évvel később kelt egyházi összeírás 45 felnőtt, és 22 gyermek (15 éven aluli) szolgát jegyez fel.

110 Ahogy a közbirtokosok majorsági gazdálkodása kialakult, a szolgák száma emelkedett. A közbirtokos földesurak osztozkodása során azonban nemcsak a rétet és a legelőt vonták szűkebbre, pl. 1768-ban 1184 lépés széles, 3832 lépés hosszú területet elvontak a közös legelőből, de számos jobbágytelket is kisajátítottak.

110a Az 1768. évi 7 telkes jobbágy és 25 zsellér helyébe 1774-ben 11 telkes jobbágyot, 36 zsellért és 44 hazátlan zsellért írtak össze.

111 A kisajátítással azonban a telkes jobbágyok száma 1817-re úgy leapadt, hogy csak 3 maradt belőlük egész a feudális kor végéig, de 1835 és 1842 között nem is jegyeztek fel az adóösszeírásba telkes jobbágyot. A házas zsellérek száma ingadozott. 1817-ben csak 25, 1847-ben megint