Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csókakő

1895. szántó: kert: rét: szőlő: legelő: erdő: adóbent.: össz.: Gr. Lamberg Anna 327 200 18 2 2 752 22 1125 1935. Gr. Lamberg Henrikné 162 — 8 — 3 7 2 180 Merán Jánosné 47 3 7 5 2 515 — 579 Nagy Gyula 4____ _ _ 4 Zichy János 1 — — 4 — — 1 6 Az adatokat szemlélve feltűnik, hogy a határnak több mint fele (58 százaléka) 1897-ben is (az egyébként nem túl nagynak számító) nagybirtok kezén volt, és 40%-a maradt 1935-ben is ott. Sajnos nincs megfelelő adatunk arról, hogyan alakultak a birtokviszonyok az 1848—1897 közti fél évszázad alatt. A zsellérek mint tudjuk 48-ban nem kaptak földet, így fel kell tennünk, hogy a fél évszázad alatt lassanként került a föld jelentős része az egykori zsellérek kezébe, elsősorban a község tulajdonképpeni vagyonát kitevő szőlő, majdnem teljes egészében. Az is elképzelhető, hogy tekintetbe véve a szőlő területének csökkenését, a szőlő volt paraszt, a szántóföld birtokos kezében és később a felhagyott szőlőből keletkezett a paraszt szántó. 1935-ben az egykori Lamberg birtok ketté oszlott, de így is 1/3-ával csökkent. 1935-ben már a szántó fele paraszti kézben van, a szőlő szinte teljes egészében a parasztságé, viszont az erdő a földesúr kezében volt. Mint 48 előtt, úgy azután is a szőlő a község életének alapja. 1895-ben 959 a gazdaságok száma, 1909-ben 911 a birtokívek száma, 1935ben pedig 838 földbirtokost írnak össze, ugyanakkor 1941-ben 148 a „helyi" birtokos. Az 1935-ös 838 földtulajdonos közül 603 1 holdon aluli birtok, melyből 408 szántóföld nélküli. A számokból az következtethető, hogy rengeteg lehetett a csak szőlővel rendelkezők száma, és ezeknek túlnyomó része a falun kívül lakhatott.

88 Azt is láttuk, hogy a szőlő mennyisége 1897ig csökkent, azután 1909-ig emelkedik, majd újabb csökkenés következik. Az első, mint említettük, filoxéra, a második a gazdasági válság következménye lehetett (ekkor ti. többen pusztulni hagyták az értékes szőlőt, mert a munkaigényes szőlő termését nem tudták eladni, vagy csak olyan olcsón, hogy nem volt érdemes a föld megművelésével fáradni.) A községen kívüli szőlőbirtokosok nagy része a móriak közül került ki.

89 1873-ban hagyták jóvá a hegy rendészeti szabályrendeletet, és a hegyközség még 1937-ben is működött. Az értékes szőlőre négy hegyőr vigyázott, őket a hegypénztárból fizették.

90 A szőlő minőségére utal, hogy 1909-ben 3 kh. első, és 78 kh. másodosztályú és mindössze 31 kh. ötöd-, hatod- és hetedosztályú szőlőt mutattak ki.

91 A szőlősgazdák mindig kapcsolatban állhattak a sokkal nagyobb településsel, Mórral is. Együtt élhették át a bortermelés különböző válságait, így a filoxéra, az 1900-as évek olasz bor importja körüli és az 1930-as évek világgazdasági válságát. 1900-ban a móri népgyűlésen azt is kérték, hogy a móri mellett a csókakői borokat is minősítsék: „móri boroknak"

92 A sok nehézség, baj ellenére Csókakő létét a kapitalizmus idején is a szőlőtermelés határozta meg. A szőlő mellett érdemes a gyümölcstermelésről is szólni. Mint látjuk,