Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Besnyő

Hasonló jelentés készült 1844. április 18—28. dátummal Felsőhesnyőn. A közgyám megállapította, hogy „oskola nincs, a szülők részint magok fogadnak tanítót, részint más helységekben lévő oskolába járatják gyermekeiket."

2

" Az 1850-ben történt összeírás adatai Felsőbesnyő további fejlődését mutatják. Az összeírásban már Kisbesnyő is szerepel: Alsó- Felső- Kis- Összesen Besnyő A házak száma 25 16 6 47 Lakosok száma 323 318 23 664 ebből férfi 160 173 14 347 nő 163 145 9 317 magyar 311 313 23 647 német 3 —• — 3 szlovák 4 — — 4 zsidó 5 5 — 10 Fényes Elek Pesten 1851-ben megjelent Magyarország geographiai szótárának 127. oldalán Alsó-, Felső-, Közép- és Kisbesnyő szerepel, mint puszták Székes-Fejér Vármegyében. Az ott lakók közül 490 katholikus, 176 református (a reformáció előretörésére mutat a feltűnően magas szám) és 14 evangélikus. Róna igen termékeny határral, Baracskától délre 1 órai távolságra. További népességi adatok szerint Besnyő lakossága 1870-ben 670, 1880-ban 680, a század végén 749 volt.

21 A XX. század fordulóján Besnyő területe a gróf Wimpffen család birtokát képezte. Része volt a 24 ezer holdas Ercsi Uradalomnak. Az osztrák származású grófi család azt követően került az Ercsi Uradalom birtokába, hogy báró Eötvös József Dénes nevű fivére a teljesen eladósodott gazdaságot 1845-ben kénytelen volt a dúsgazdag Sina Györgynek eladni. A Törökországból áttelepült, hatalmas vagyonnal bíró Sina család az uralkodónak tett szolgálataiért hodosi és kizdiai nemesi előnevet és bárói rangot kapott. Sina György halála után a birtokot báró Sina Simon György és neje örökölte, majd három leányuk. Közülük az 1838-ban született Anasztáziát vette feleségül gróf Wimpffen Viktor. Ezáltal jutott a Wimpffen család Ercsi és Érd birtokába. A századfordulón Ercsi és egyben Besnyő földesura gróf Wimpffen Siegfried Simon Ferenc volt. Károly János 1901-ben kiadott Fejér Vármegye Története című munkájában, mely a millenium lelkes hangulatában fogant, szerzője pap lévén, gazdaságpolitikai kérdésekkel nem foglalkozott. Besnyő név helyett a mindinkább általánossá vált Gőböljárás elnevezés került előtérbe. Károly János Gőböljárásról csak egész rövid ismertetőt adott könyvében a következő indokolással: „történeti szempontból nincs mondanivalóm, csak azt jegyzem ide, hogy az ercsi uradalomhoz tartozó gőböljárási pusztán a legújabb időben Wimpffen Szigfrid gróf és neje Stockau Franciska grófnő a r. kat. hívők számára egy díszes templomot építettek és helyi káptalanságot alapítottak."

22 A templom építésével a földesúr hangsúlyozni kívánta a település központi szerepét, gazdasági szempontból vett fontosságát. Ez érthető is,