Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Besnyő

hiszen ez a terület egyik legjobb földet jelentő része volt az ercsi határnak. Nemcsak templom létesült Göböljáráson, hanem már jóval korábban impozáns, kúriaszerű intézői lak, kellő távolságra tőle egészségtelen, nedvesfalú, nagy hodály cselédházak, központi irodaépület, istállók, ólak, magtár és egyéb gazdasági épületek is. A béresek, kocsisok, csikósok és kanászok életét gazdatisztek, öregbéres és a gazda irányították. A gazdasági cselédek életkörülményei a megyében lévő más nagybirtokokon szolgálókéhoz hasonlóan alakultak. Jellemző a cselédházak nyomorára, hogy volt olyan cselédház, amelyben 32 családot zsúfoltak össze. Nyolc tűzhelyen négy-négy család közös konyhában „főzőpadkán" főzött, füstös, nyitott kéményt használva füstölésre. A cselédházak környezete is erősen lehangoló volt, szalmakazlak, ólak, árnyékszék, trágyarakások, baromfiak, legyek, rágcsálók, por, vagy sár. A gazdasági cselédek járandósága, konvenciója egy családot alapul véve évente 16—18 mázsa gabona, 6 kiló só, valamelyes készpénz, 1—2 korona, majd pengő volt fertálypénz gyanánt. A férfinapszám mindig közel kétszerese volt a nőinek, és négyszerese a gyermeknapszámnak. Világítási célra faggyúgyertyát és petróleum lámpát használtak. Elvétve Ercsibe jártak vásárolni. Orvoshoz is. A rendkívül rossz körülmények és az egészségügyi ellátás teljes hiánya következtében igen magas volt a gyermekhalandóság. A község helyén volt pusztákon 250 család élte a gazdasági cselédek nehéz, kilátástalan, egyhangú és szürke életét. Fokozta a gondokat esetenként a gazdatisztek, intézők, segédtisztek embertelen magatartása, bánásmódja, a summások, idénymunkások rossz elhelyezési körülményei, a könyörtelen kizsákmányolás és az élelmezéssel kapcsolatos jogos panaszok. Annak ellenére, hogy a szocialista eszmék viszonylag lassan terjedtek, a paraszti tömegekben egyre inkább éleződtek az ellentétek a földesurak és nincstelen napszámosok, főként az aratómunkások között. A feszültség jól érzékelhető az adonyi főszolgabíró 1897. július 7-én az alispánhoz felterjesztett jelentéséből. Arról tájékoztatott, hogy az alsóbesnyői uradalom kénytelen volt az aratókkal kiegyezni úgy, hogy minden pár arató 6 q búzát és 1 q rozsot, azon felül a tavaszi gabonafélékből 1 tizenegyedik részt kapjon. Az agrárproletárok nyugtalansága és elégedetlensége oly nagyfokú volt, hogy Besnyőre 11 főnyi csendőr egységet kellett kivezényelni, hogy fékentartsák az emberibb körülményeket, jobb megélhetést követelő gazdasági cselédeket és napszámosokat. Ez a helyzet azonban nemcsak Besnyőre volt jellemző. Kisperkátán, Rácalmáson is akadt dolguk a csendőröknek. Ez utóbbi faluban már többnapos sztrájkot tartottak az aratók. Sztrájkoltak a baracsiak is. A jelentés szerint Szitányi Károly birtokán az a 40 pár arató dolgozott, ,,akik Pest felől érkeztek".

23 Egy nappal korábban — 1879. július 6-án — a beteg szolgabíró távollétében a járási irnok is jelentette az alispánnak, hogy a Rácalmáshoz tartozó Galambos, Üjgalambos, Deutsch és Tallián-féle pusztákon, a gróf Győri Teréz kisperkátai uradalmában és Alsóbesnyő pusztán az ara-