Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

felében a Budapest—Székesfehérvár—Nagykanizsa vasút megépítése, bár saját vasútállomást nem kapott, hanem a kápolnásnyékit és martonvásárit használta.

1

"

1

' A közigazgatás fellépése nem is volt különösebben durva. Ennek jele, hogy 1854-ben két baracskai izraelita is fegyvertartási engedélyt kapott,

160 pedig egyikük, Braun József 1848-ban nemzetőr is volt. A falu mégis inkább ellenzéki hangulatú lett. Ez részben annak is következménye volt, hogy Baracskán húzta meg magát a reformkor és a szabadságharc néhány nevezetes személye, így Vörösmarty Mihály, a nagy költő, aki a közeli Kápolnásnyéken született, Világos utáni bújdosását követően itt élt 1850-től 1853-ig Pázmándy Dénes gazdatiszti lakában, de itt élt mindkét Pázmány Dénes is, akik ugyan 1848 végén a kormányt nem követték Debrecenbe, mégis az idősebb több reformországgyűlésen követ, egy ideig alispán, 1848-ban főispán, az ifjabbik pedig 1848-ban a képviselőház elnöke volt, de itt gazdálkodott ősei birtokán 1853-ban bekövetkezett újabb letartóztatásáig Boross Mihály (felmenői többnyire Barassó-nak írták magukat) is a szabadságharc népszerű írója is, akit már 1849 elején Windischgratz emberei letartóztattak, májusban viszont a honvédség bevonulása után másodalispánná választottak, és a vésztörvényszék elnöke lett.

1<jl Talán az ő szellemi hatásuknak is tulajdonítható a falu erőteljes ellenzékisége. 1860 nyarán az itteni parasztok együttesen megtagadták az adófizetést, és mikor árverést tűztek ki, azon egyetlen ember jelent csak meg, mert a parasztok megöléssel fenyegették a zsidókat, ha bármit is vásárolnak az árverésen. így a végrehajtó kénytelen volt a lefoglalt ingókat visszaadni, és jelentésében hangsúlyozni, az adó nem fizetésének nem annyira az előző évi rossz termés, inkább a politikai elkeseredettség volt az oka.

l,,L> Természetes, hogy ez az ellenzéki magatartás abban is megnyilvánult, hogy 1860 utolsó napjaiban az októberi diplomával megindult részbeni alkotmányossággal újjáalakított megyei állandó bizottmánynak Baracskáról 20 tagja került ki: Bakos József, Csontos Sándor, Dénes Ferenc, Gondol Dániel, Halász Gyula, Hollósy Károly, Hollósy Elek, Kandó József, Kandó Sándor, Kozma Ferenc, Pap Gábor, Sándor Pál, Szalay Sándor ref. lelkész, Szőke Ferenc, Szőke János, Szüts Antal, Szüts Pál, Tóth Antal, Tóth Gábor és Tóth Lőrinc. Közülük csak hatan voltak tagjai az 1848-as bizottmánynak is. de többen az 1848-asok közül elhaltak, így a református lelkész is, kinek helyébe a hivatalbéli utóda lépett, sőt ő az országgyűlési képviselőválasztást előkészítő bizottságba is bekerült."" Ezek még mindig majdnem mind régi és tekintélyes közbirtokosok voltak. Az alkotmányosság helyreállításával Szentivánpuszta megmaradt Baracska község kötelékében,

m bár attól 1872-ben maga a puszta,

11

"' 1880-ban pedig birtokosa Sárközy Aurél el akarta szakítani."* A puszta Kajászószentpéterhez, Sárközy pedig Kápolnásnyékhez kívánta csatolni. A községi képviselőtestület mindkét alkalommal ellenezte, és a megyehatóság is a község mellé állt, így a puszta megmaradt Baracska részének, és a polgári fejlődéstől kezdve viszonyait a községgel együtt tárgyaljuk. A polgári gazdálkodás kialakulásával nagyon megnőtt az ingatlanforgalom, sok régi birtok gazdát cserélt. 1884-ben a megyei törvényhatósági bizottságnak virilis jogon (legtöbb adót fizetők körében) Baracskáról még Csontos Andor, Dienes Ferenc, Gondol Gábor és Hollósy Ernő volt tagja.

100 Valamennyi régi közbirtokos nemes. 1888-ban azonban a községi