Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Bodmér
részéről. 32a Van egy késői közlés arról, hogy a Bodméren élő Kovács család birtokában lévő címereslevél szerint a Kaszap, Kovács, Dezső és Toláy családok 1659-ben kapták adományul Boáoméri Vi Ez azonban tévedésen alapul. Egyrészt azért, mert a címeres levélben soha nem tüntettek fel birtokadományt, hisz a címeradomány éppen a birtokadományt pótolta a nemesítésben, másrészt mert Kovács nevű nemes családot az 1754., 1809. és 1828. évi bodméri nemességösszeírások nem tartalmaznak, csak az 1843. évi. 34 Igaz, 1783-ban bodméri nemes Kovács István panaszt tett felesége birtokrészének jogtalan elfoglalása miatt, de azt is előadja, olyan szegény, hogy „bár kenyérben eleget ehetnék". 3 ' 1 * Tehát ő maga nem volt birtokos, csak felesége birtokát perli. Aligha volt tehát az adományos leszármazója. Lehet, hogy a későbbi Kovács családnak volt ármálisa, de ezt alighanem máshonnan hozta magával. II. Bodmérpuszta határait Szár és Szenttamás felé már 1729-ben megjelölték, 30 de Bél Mátyás 1742-ben Boámért meg sem említi Fejér megye lakott helyei sorában. 3 ' 5 Csak 1748-ban számolnak be arról, hogy Boámér lakói református nemesek, rajtuk kívül csak szolganépük él ott. Panaszkodnak is vallási sérelmeikről. 3 ' Katolikus egyházszervezet szempontjából Boámér, Szár filiája volt, persze templom nélkül, és a szári plébánosnak 1753-ban 2 Ft 35 kr. jövedelme volt a bodméri stóladíjból. 38 Minthogy Bodméren még jó ideig csak a zsellérek és cselédek voltak katolikusok, nem valószínű, hogy tőlük ennyi stóladíjat tudott volna beszedni, ez az adat azt bizonyítja, hogy a területileg illetékes plébános azl731. évi Carolina Resolutionak megfelelően behajtotta a stóladíjat azokon a bodméri reformátusokon is, akik keresztelés, házasságkötés, temetés végett a legközelebbi articularis hely református lelkészéhez fordultak. 3 " 11754-ben 5 családi nevet viselő 9 birtokos nemest írtak össze Boáméron, nevezetesen Bátky Gergelyt, Boráás Miklóst, Jánost, Mártont és Pált, Rattesics Jánost, Tóth Istvánt és Török Gergelyt? Közülük Tóth István 1758-ban külön bizonyságlevelet kért és kapott a vármegyétől birtokos nemes voltáról. 41 1749-ben viszont összeírták itt Rétsi Jánost, mint jobbágy telken élő nemest, 1 Ft 50 dénár taksával. 42 Rétsi azonban később nem fordul elő. Vagy elköltözött, vagy ezúttal a nevét írták rosszul, és tulajdonképpen Rattesics Jánossal azonos. E család nevét ugyanis hol Reádesi-nek, 43 hol Rattesid-nek, v ' hol Reííesics-nek/ 15 hol Rattasits-nak^ a írták. Az 1754-ben összeírt nemesek egyikének családi neve sem azonos az 1667. évi adományosokéval, akiket még 1851-ben is Fényes a falu fő birtokosainak ír. 4 " Nyilvánvalóan nem laktak a faluban, hisz arról még a XIX. század közepén is van adat, hogy a közbirtokosok egy része nem helyben lakik. Ilyen, idegenben élő birtokostárs lehetett Barany Sámuel és felesége Kutas Julianna is, alkalmasint az 1667. évi adományosoknak leányági leszármazója, aki 1760-ban eladta Bodméren, Gáráonyban, Kápolnásnyéken, Pettenden és Szentpéteren fekvő birtokrészeit Brunszvik Antalnak és nejének Aáelffy Anna Máriának 1300 forintért. 47 A tekintélyes vételár jelentékeny birtokra mutat, igaz, hogy az négy faluban volt szétszórva.
