Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Bodajk

fölöttébb egészséges voltát és annak elmosó, eltörlő, felnyitó szappanyos természetét; tartó, erősítő és a savanyút megemésztő erejét. Innen a belső részeknek, májnak, lépnek szorulásiban, belek csomóiban, rostos részeinek erőtlenségben vagy tágulásban, mind a nyavalákban, tehát melyek ezen októl függenek: sárgaságban, hosszas hideglelésben, köszvényben, podagrában, zsugorodásban, görcsökben, inaszakadásban és hasonló nyavalákban hasznos. Melyeket is már sok példák több esztendők által elegendőképpen megerősítették és ezen víznek dicséretes hathatósságát megmutatták". Ugyanebből az időből valók gróf Berényi Erzsébet igen tanulságos észrevételei a fürdőházról.

89 Megállapítja, hogy az első évben több bevétel volt a fürdőházban, ami később nem várható. Évente 300 öl fa — ennek ára naponta nő — szükséges, a felcser fizetése 150 Ft, az épületeket fenn kell tartani, kiadások vannak. A fürdőket másutt is szaporítják, így a bodajki fürdőház inkább ráfizetéses, mint hasznot hajtó. Egyesek szerint a fürdőház a szegénységnek javára van, mivel zöldségét és baromfiait el tudja adni. Mások szerint a baromfiakat a tyukászoknak jobb áron tudják eladni. A vendégfogadó nem nagyon dicsekedhet a fürdővendégektől származó haszonnal, mivel az idejövő emberek maguk főzetnek, vagy főznek a fürdőháznál. Erre vagy a jobbágyok, vagy a fürdőház fáját használják. A mészáros is szokott a fürdőhöz jönni, ebből azonban nem sok haszna van. Előfordul ui., hogy a fürdővendégekre számítva levágja a marhát, az emberek elmennek (amikor akarnak) és a hús a nyakán marad. A fürdőházban a móri borbély felmondta a bérleti szerződést, pedig évi 150 Ft-ot és fajuttatást kapott. A grófnő félve tekint a várható konkurrenciára: ,,a füredi fürdőt jobban gyakoroltatják, királyi rendeletekkel is ékesítik. A mohai savanyúvíz és a péti fürdő is lábra kap és a Bodajkra jövő emberek egy részét elvonja. Mi lesz akkor a fürdőépületekkel?" Megemlékeznek a forrásról és a tóról a korabeli útleírások, lexikonok is. 1780-ban azt olvashatjuk a bodajki ásványvízről, hogy íztelen, szagtalan, tiszta, átlátszó; télen-nyáron egyforma hőmérsékletű, vastartalmú. Aranyérre és szorulásra hasznos. Az 1782—85. évi leírás szerint Bodajkon egy kis tó van, amelyen észak felől egy patak folyik át, amely egy malmot hajt. 1786-ban is az ásványvízforrásról és a jelentős, kényelmesen berendezett fürdőházról olvashatunk. A fürdőházhoz vendégfogadó is tartozott.

90 Az 1791. évi uradalmi összeírás is megemlékszik a forrásokról. Megállapítja, hogy azokat már több orvos is megvizsgálta és ásványt talált benne. Gyógyítja a podagrát, az aranyeret, a rühöt, a szembetegségeket. Egy hordó vízért az uradalom 9 krajcárt szedett; amit ezen felül adtak, az az orvosé lett. 1790-ben az uradalomnak 127 Ft bevétele volt a forrásokból; ennél azonban többet adtak ki az orvos tartására (évi konvenciója 60 Ft és természetbeniek voltak), a fürdő szükségletére, javításokra. Így a fürdő ráfizetéses volt. Jelentőségét mutatja, hogy helynévként is alkalmazták, az öreg utca melletti részt ,,Fürdő alatti szeglet"-nek nevezték.

91 1794-ben a fürdőtelep az alábbiakból állt: 1. A fürdővendégek fő-szállása: kétemeletes ház, 7 szoba, 1 konyha. 2. Fürdőszobák három részlegben. Első szint: 5 fürdőszoba, fából káddal, keresztfüggönnyel, zsindellyel feldve. Második szint: 1 téli fürdőszoba, 1 hálószoba, 4 nyári fürdőszoba; kádakkal, keresztfüggönnyel. Har-