Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Bodajk

Az 1784—1787. évi népességösszeírás szerint a városban 12 nemes lakott. Az 1828. évi összeírás özv. gróf Bethlen Józsefnét (született gróf Zichy Jozefa) és fiait: Józsefet, Lipótot és Ferencet: nemes Balogh Ferencet, Jánost, Józsefet (fiait: Istvánt és Jánost), Pétert; Hertelendy Istvánt, Józsefet, Jánost; Varga Istvánt és Mihályt; Megyaszay Gyulát találta Boáajkon. 1846-ban a Hertelendy, Falusy, Varga és Pulay nemes családok éltek jobbágytelken. A Bodajki uradalom a XVII. század végén mindössze 11 féitelekből állott. Kevés volt a rét, viszont az erdőben makkoltatást és faizást gyakoroltak. Az erdő jelentőségét mutatja, hogy Székesfehérvár város a téglaégetéshez szükséges fát a bodajki erdőből szerezte be/' Az 17752. évi birtokfelosztáskor az uradalom úrbéres jövedelmeit 1015, majorsági jövedelmeit 1000 Ft-ban állapították meg. Az úrbéres bevételek között nagyobb összeget jelentett a kocsmáitatás és a kilenced." Gróf Berényi Erzsébet és férje báró Luzsénszky tábornok 1764-ben kötött szerződést a bodajkiakkal. E szerint minden egésztelkes jobbágy évi 6 Ft-ot, egy ludat, 16 csibét és 30 tojást adott. Karácsonykor az egész helység egy vágnivaló sertést, húsvétkor egy borjút és két bárányt, pünkösdkor egy bárányt adott. Minden marhatartó gazda egy öl tűzifát vágott és szállított be a földesúrnak. A falu az uraság földjét szántotta, vetette, aratta, betakarította és trágyázta. Ha kellett, vadászatra mentek, előfogatot adtak és levelet hordtak. Minden terményből kenderből, káposztából dézsma járt:*' 1765ben a bodajkiak az alispán előtt panaszkodtak a terhes szolgálat miatt:" Az úrbérrendezéskor (1768) 42 egésztelek, 24 32-ed telek volt a faluban. A telkes jobbágyok száma 71, a házas zselléreké 27, a háztalan zselléreké 7 (összesen 105) volt. A telekátlag 0,40 magyar hold; a föld minősége: első osztályú. Az egész telekhez 22 magyar hold szántó és 10 rét tartozott. 52 hold belső telek, 1340 hold szántó, 190 hold rét volt. A teljes úrbéres földterület megoszlása: telkes jobbágyoké 1576, zselléreké 6, öszszesen 1582 hol."

s Az úrbérrendezéskor a bodajkiak elmondták, hogy 1764 óta volt szerződésük az urasággal, azelőtt tetszés szerinti marha- vagy gyalogrobotot követeltek tőlük; hosszú fuvarra Komáromba, Győrbe Nagyszombatra és Földvárra jártak. Urasági engedéllyel két malmot építettek, ennek harmadrésze az övék volt. Erdejük volt ugyan, de onnan épületfát nem nyerhettek. A legelő — az uraság sok birkája miatt — szűk volt. A bodajkiak a saját földjükön kívül Söréá és Töröspusztát minden adózás nélkül, Kajmatot csekély árendáért, Tárnokot pedig boglyapénzben birták:'''

1 Az 1768. évi urbárium szerint minden egésztelkes jobbágy köteles volt hetenként egy napot két marhával, szekérrel, szántáskor négy marhával, saját ekével vagy boronával robotolni. Ha nem volt négy marhája, mással kellett összefogni. A négy marha mellé két személyt kellett állítani. Kaszáláskor, aratáskor vagy szüretkor a kézi- és marharobotot kétszeresen vették. A zsellérek évi 18, a hazátlan zsellérek 112 nap kézimunkával tartoztak. Mindenféle termésből (kivéve a házhelyen termő kerti veteményeket), ménekből, bárányokból természetben adtak kilencedet földesuruknak. A kilencedelés Szent Iván napjánál (VI. 24.) tovább nem tarthatott, a learatott gabonánál Szent István napig (VIII. 20.). Ha ugyanaz a föld kétszer termett egy évben, a második termés után nem kellett sem kilencedet, sem tizedet fizetni. Ugyancsak mentesek voltak azok a szántók, amelyeket