Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)
Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske
Roboz Mihályné Ispánki Judit, 1841-ben Vassanits Anna, Tolnai János, kászonújfalusi Nagy Antal, Kovács János, Lázár István, 1842-ben Boka Mihály és más Bokák, Édes Krisztina, Császár Gábor, Vörösmarty István, Gulyás József, Farkas Sándor és Márton János? Lehet, hogy ez utóbbiak nem is valamennyien tényleges birtokosok voltak, de közbirtokosoktól való leszármazásuk címén igényt formáltak a birtoklásban való részesedésre. A közbirtokosok ugyanis már csak a köztük lévő nem tisztázott kapcsolatok, és a bonyolult leszármazási és öröklési viszonyok miatt is sűrűn perlekedtek egymással, de kívülállókkal is. A két legnagyobb birtokos család, a Sajnovics és Balogh leszármazók legalább a két család keretében megosztozott egymással, úgy, hogy birtokukat az országút választotta el. Mikor azonban az országút vonalát megváltoztatták, az egyik fél ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is az új út szolgál köztük határul, ami a másik felet tetemes földdarabtól fosztotta volna meg. Ezt Nagy Ignác táblabíró sérelmezte a megyei közgyűlésen, amely természetesen úgy döntött, hogy a határ marad a régi útvonal." Egyebekben Nagy Ignácot perre utasította. Pázmánáy Dénes tulajdonképpen felcsuti birtokos volt, de a felcsuti határban lévő vízimalmához egy olyan árkot csináltatott, amely termőterületek elárasztásával az óbarokiaknak súlyos károkat okozott. Emiatt 1837ben az óbaroki birtokosság panaszt tett a megyei közgyűlésnél, mely úgy próbálta rendezni az ügyet, hogy a kárt okozó víz levezetést nyerjen, de a víz fele Pázmándy malmára follyon. Pázmándy egyébként megpróbálta megvásárolni Öbarok puszta jelentékeny részét, Nemes János és n. Lázár István közbirtokosoktól, akik azonban birtokos társaik meghatalmazása nélkül kötöttek szerződést, sőt megpróbálták több személynek eladni ugyanazt a birtokrészt. Ezt persze 1841-ben perrel támadták meg Barkó Erzsébet már említett leszármazói, illetőleg meghatalmazásukbó az egyik leszármazó Hettyey Sánáor? Kevésbé komoly volt az a per, amit Barkó Katának és Istenesné Barkó Erzsébetnek néhány leszármazój (köztük Pázmán Ágnes, Bognárné Pálfy Zsuzsa, Boka Mihály és Judit, Balogh István, Lengyel István, Éáes Krisztina, Császár Gábor, Vörösmarty István, Gulyás József, Farkas Sánáor és Márton János megbízásábólCsöro/ey Zsigmond kívánt indítani 1842-ben Öbarok puszta akkori birtokosai ellen, a puszta visszaadása iránt. 25 Ennek a pernek jogcíméül nyilván az 1695. és 1697. évi szerződés hatálytalansága szolgált volna. Ezt azonban másfél évszázad távolából nyílván nem sikerült volna bizonyítan. Lehet, hogy a megbízók, vagy legalább egy részük a meghatalmazás idején tényleg nem is voltak Óbarokon birtokosok. A per tehát inkább kellemetlenkedni kívánt a tényleges birtokosoknak abban a reményében, hogy sikerül velük kiegyezni, és ez a felperesekre valamilyen előnnyel fog járni. Persze voltak más jellegű pereik is, amik első stádiumban a megyei közgyűlés előtt fordultak meg, mintegy a pert megelőző vagy helyettesítő közigazgatási intézkedés végett. így Hajós Pál óbaroki birtokos a feleségétől követelte a birtok termésének megosztását. 20 Nemes Csörgey István óbaroki kocsmáros azt az 1082 Ft-nyi kárt kívánta megtéríttetni Borsod megyével, amit a Borsod megyei felkelő gyalogosok a híres győri csata után neki okoztak. Jellemző módon két másik óbaroki kocsmáros, Nagy
