Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

Péter és Kaufmann József zsidó is érvényesített kárigényt, de csak 228 Ft, illetve 178 Ft érték erejéig. Nyilvánvaló, hogy Csörgey igénye túlzott volt.

27 Érdekes az a per, amit Kerkács Mihály volt cseléd indított Orosztonyi Miklós özvegye Andor Zsófia óbaroki közbirtokos ellen. Neki ugyanis Orosztonyi egy borjút ígért, de annak kiadását az özvegy megtagadta. A borjú időközben tehénné cseperedett. A közgyűlés a szegénysorsú cselédnek pártfogó ügyvédül a tiszti ügyészt rendelte ki.

2s Fogl Márton haszonbérlő Zuber Imre táblabíró óbaroki birtokát bérelte, de a haszonbérrel adós maradt. A bérbeadó lefoglalta a termés egy részét követelése fejében, és a haszonbérlő azt panaszolta, hogy a lefoglalt termény a tényleges adósságnál nagyobb értékű volt.

20 A puszta a valóságban nemesi közbirtokossággá vált, ezt elég sűrűn emlegették. A birtokosságnak nem volt érdeke, hogy községgé alakuljanak, mert elég kicsi falu volt, és ők sem voltak nagy számban. Csak hazátlan zselléreik voltak, ezekkel szembeni követeléseik behajtására nem volt szükség községi szervezetre. A közbirtokosság szervezetéről semmit sem tudunk, nincs írott nyoma annak, hogy valamilyen nemesi szervezete működött volna. Ennek azonban hátrányos következményei is voltak. így senki sem gondoskodott iskoláról. 1841-ben és 18422-ben, noha a pusztán 26 iskoláskorú gyermeket írtak össze, a gyermekek semmiféle oktatásban nem részesültek.

10 Ennek következménye volt, hogy 1869-ben az akkori 261 főnyi összlakosságból 99 tudott írni, olvasni, azaz az összlakosság 38%-a, 22 tudott csak olvasni, írni nem, az összlakosság 8%-a, 140 volt az analfabéta, azaz az összlakosság 54%-a.

31 A pusztának mint nemesi közbirtokosságnak a megyén bizonyos súlya volt, ezt mutatja, hogy 1848-ban Szeles Dániel, 1860. decemberében Kégl Sánáor és Zuber Antal bekerült a megye állandó bizottmányába.''

2 A helység lakosságából Fényes Elek és az 1850-es népszámlálás adatai szerint 203 volt magyar, 23 német, illetve 232 katolikus, 10 református, 5 evangélikus és 6 izraelita.'" Az 1848—49-es szabadságharc idején az óbarokiak magatartásáról és általában a helység eseményeiről nincs adatunk. A szabadságharc után következő császári abszolutizmus persze nem tűrte a nemesi közbirtokosság fungálását, és az addig önálló pusztát nem is óhajtotta önálló községgé szervezni, hanem Felcsuthoz csatolta, ahova egyházi kapcsolatai is fűzték. Mihelyt azonban 1861-ben az uralkodó az országgyűlést összehívta, az óbarokiak is bejelentették az újjáalakult megye bizottmánynak, hogy nem óhajtanak tovább Felcsut függésében maradni, és az 1848-as törvények alapján községgé akarnak szervezkedni. Az állandó bizottmány által kiküldött szolgabíró 1861. június 3-án meg is állapította, hogy 1848 előtt Óbarok nem tartozott Felcsuthoz, joga van önálló község alapítására és a szervezés megindítása iránt intézkedett is."' Ennek végrehajtásáról azonban az országgyűlési felirat elutasítása és az országgyűlés feloszlatása után nem lehetett szó. A Schmerling féle provizórium természetesen nem kívánta a nemes helységet községgé szervezni. Ez ismeretlen okból az alkotmányosság helyreállítása után is elmaradt és Óbarok maradt Felcsuthoz tartozó puszta. 1857-ben Öbarokon 270 főt, 1863-ban pedig 315 főt (ebből 258 r. k., 48 ref., 9 izr. vallású) találtak, tehát a helység az abszolutizmus idején fej-