Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

nyős, mocsaras, holt medrekkel tagolt felszíne alig emelkedik 1—2 m magasra a csatornázott patak középvízszintje fölé. A medence nyugati része 10—12 méterrel a jelenkori ártér fölé emelkedő, tagolatlan feltöltött síkság. Ezen települ a község is. Északi része túlnyomóan erdővel fedett, tagolt hegységi terület. Mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű éghajlatának legfontosabb sajátossága a kevésbé felhős derült időjárás (felhőzet évi átlaga 55—66%), a bőséges napsütés (évi összege 1936 óra), magas nyári hőmérséklet (július középhőmérséklete 20,7 °C), az erős kontinentális időjárás (az átlagos maximumok és minimumok évi ingása 14,8 °C), az alacsony nedvesség (14 órai nedvesség évi átlaga 61—62%), valamint a mérsékelt csapadék (576 mm). Bár a megye csapadékosabb területei közé tartozik, a nyári meleg (19 °C) és az evapotranspiráció (535 mm) következtében az átlagos vízhiány évenként meghaladja a 100 mm-t, ami arra utal, hogy a község kerülete vízben nem bővelkedik. Fő vízfolyása a Szent László-víz, amely a Bicskei-medencét csapolja le. Átlagos középvízhozama (170 l/s) kicsi. Mesterséges állóvizeinek a száma 2, összfelületük 66,55 ha. Mind a kettő völgyelgátolással létesített halastó. A Szent László-víz alluviális völgytalpa bőséges talajvizet tárol. Átlagos mélysége a felszín alatt 2—3 m-re van, becsült hozama 2—3 1 s knr. Ugyanekkor a község területén és a medence szélén a talajvízszint mélyebb (8—16 m), s a kitermelhető vízkészlete az 1 l/s km

2-es értéket sem éri el. A község határát túlnyomóan típusos mészlepedékes csernozjom és rendzina borítja. Ezenkívül jelentékeny még a csernozjom barna erdőtalaj, a barnaföld és az öntés réti talaj előfordulása. A szántók mintegy 70%-át sok növénnyel eredményesen hasznosítható kitűnő és jó termékenységű talajok jellemzik. Jelentős azonban a talajerózió is. A lejtős felszínek 16%)-a az erősen (a talajtakaró több mint 75%-a lepusztult), 39%-a pedig a közepesen (a talajtakaró 25—75%-a lepusztult) erodált területek közé tartozik. Főleg a medence északi és déli lejtőjén pusztult le nagymértékben a talajtakaró. A zonális tölgy és a szubmontán bükkös övbe tartozó erdőállománya is jelentősen megritkult. Erdősítve jelenleg 16,9%ban van, 1640 ha erdővel.

2 II. A község határrészeinek, egykori pusztáinak a neve mind szakszerű, mind hangulatos leírással irodalmilag ismert.

3 A névadó Bykche-nemzetséget azon Árpád-kori, 1-2 falus kisbirtokos nemesek közé kell számítanunk, amelyeknek a birtoklása I. István király idejében bizonyítottnak, vagy legalább is valószínűnek látszik. Bykchét személynévként először egy 1275. évi birtokosztozkodással kapcsolatban Tápióbicskén találjuk (egy 1281. évben átírt oklevélben). — Tehát a Bykche-nemzetség ősi szálláshelye a Tápió patak mellett lehetett, de a nemzetségnek Fejér megyében is volt szállásföldje. A honfoglaló nemzetségének volt egy nyári és egy téli szálláshelye, s a Tápió melletti zsombékos, téli szállást jól kiegészítette a Fejér megyei erdőségtől körülvett Bicske a maga tölgy erdei nyári legelőjével/

1

. — Maga a név mint személy-