Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)
Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske
név, később nemzetségnév származhatott bikk-bükk fanévből, che-cse kicsinyítő hozzáadással, s jelenthetett valami egyéniség-tulajdonságot. 5 — Hogy a két Bykche egy nemzetség tulajdona volt, mutatja az, hogy mind a kettő mellett hasonló nevű helységneveket találunk: a Tápió mellett, Dagadó-, Timotheo-Pátya (Pácsiát) Zsámbékot, s itt is a szoszédságban Pátyot, Zsámbékot}' Mint neves nemzetséget a fejedelmi törzshöz tartozandónak kell ítélnünk, mivel -— szállásterülete után — a fejedelmi család birtokát a törzshöz tartozó többi nemzetségek vették körül.' De a hét-magyar törzsből való eredet mellett egyes történészek besenyő eredetűnek vélik a Bykche-nemzetséget, mivel tagjai közül többnek nem keresztény neve van, s egy Bykchele nevű előkelő neves besenyőről is szólnak az írások; de a Bykchele-nemzetség egészen más, Fejér megye déli részén levő besenyő ispánság területén Szereth faluban lakó valóban besenyő nemzetség volt 8 , s a nem-keresztény név pedig nem jelent semmit. — Besenyő eredetűnek vélik azért is a Bykcheieket, mert településük közelében Örs nevű helyek vannak: Bicske mellett Mány határában is Örs nevű puszta; — de maga az Örs név, amely eredetileg személynév volt, nem jelentett feltétlenül besenyő eredetet, hiszen a honfoglaláskori Örsú? a monda szerint a Sajóvidékét szállotta meg, s Borsodban pedig a kabarok telepedtek le. 9 Az Örs személynév később azokat a katonai őrségeket jelentette, amelyeket a központosító fejedelmi hatalom már Taksony korában, majd Géza és í. István király, sőt I. Endre idejében, amikor a besenyőszövetség felbomlott, besenyőkből, de más csatlakozó kíséret-népekből állított fel az ország határán, a főbb útvonalak mentén, elágazásoknál, s minden bizonnyal az egyes nemzetségek között is, hogy elejét vegye a köztük keletkezhető, — a legeltetésekből eredhető — összetűzéseknek, villongásoknak, s így az Örs nevű hely egy-egy nemzetség szállásterületének határát is jelenthette. — A Bykche-nemzetség lehetett a fejedelmi törzs tagja, s nem következtethető a nevekből besenyő eredetűnek. 10 I. István király az ősi szokás szerint nemzetségi birtokközösség keretében folytatott gazdálkodás felbomlását elősegítette azzal, hogy mindenkinek szabadságot adott, és hogy ami az ,,övé", azt feloszthassa, eladományozhassa. Nem szüntette meg azonban a nemzetségi vagyonjogot, a közös birtoklást, s öröklési rendet, — azonban a nemzetségi szállásbirtokon kívül eső hegyvidéki, nyári szállás — erdőbirtokot a maga számára lefoglalta. 7. István király törvénykönyveiben lefektetett birtokrendezés során új gazdasági rend keletkezett. 11 Ekkor szakadhatott ki Bicske a Tápió-menti nagycsaládból, s szakadt meg közöttük a szorosabb összetartozás. Hogy ez mikor mehetett pontosan végbe, nem tudjuk, mert oklevelünk nincsen ebből az időből a Bykche-nemzetségre nézve. A magukat később Bykcheieknek nevező családról az első adatunk 1258-ból van: Botond comes özvegye, (valószínűleg II. felesége) Zegliget (Szigliget) felét nem mostohafiainak, hanem rokonának, Mauritiusnak adja, akit fiának fogadott, s ugyanekkor a másik felét pedig visszaszerezte cserébe az almádi monostortól a Marczal melletti Baand birtokáért, — ezt IV. Béla erősíti meg 1258. szeptember 23-án kiadott oklevelében. 13 Amint Botond comes özvegye a maga rokonának adja, valószínűleg leánynegyed jogon bírt jussát, ugyanúgy cselekszik Botond comes nővére is: a fehérvári káptalan jelenti 1274. jan. 13-án, hogy Chapol-i Marcell fia, János feleségének, aki Botond comes nővére volt, azt a földet, amelyet
