Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Besnyő

tette a szövetkezetet, igyekezett a közös gazdálkodás minél jövedelmezőbbé tenni. Korszerű agrotechnika alkalmazására törekedett, a munkafegyelmet nemcsak megkövetelte, hanem maga is jó példát mutatott. Bejczy Jenő jőagronómus megfelelt nemcsak a követelményeknek, hanem a tagság bizalmának is. Jelentős szerepe volt abban, hogy a Sallai termelőszövetkezet gazdálkodása egyenletes, jó fejlődést mutatott, fokról fokra javultak a termelési és jövedelmezőségi mutatók. Mindezek a tagok részesedésének gyors emelkedését tették lehetővé. Nem véletlen, hogy az 1956-os ellenforradalmi események idején csak a Sallai termelőszövetkezet tagsága állt ki egyértelműen és szilárdan a közös gazdaság és a szövetkezés gondolata mellett. A többi szövetkezet föloszlott. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. Két új szövetkezeti gazdaság létesült, a Május 1. és a Március 15. mezőgazdasági termelőszövetkezet. Az előbbi elnökének Farkas T. Lászlót, az utóbbiénak Rumpler Jánost választották meg. A Sallai termelőszövetkezet elnöke, Farkas József számára igen nagy gondot okozott az erőgépek hiánya. Saját gépparkkal a szövetkezet nem rendelkezett, a Gépállomás pedig csak 1 kombájnt tudott az aratás, cséplés idejére biztosítani. Ugyanakkor az egyéni gazdáknál voltak kint ekék, vetőgépek és egyéb mezőgazdasági felszerelések. 1959 közepétől új lendületet vett a községben a termelőszövetkezeti mozgalom, a politikai agitációs, szervező munka. Ennek eredményeképpen a községi tanács elnöke a végrehajtó bizottság 1959. szeptember 4-i ülésén arról számolhatott be, hogy ,,Az idei évben még mintegy 61 egyéni parasztunk volt, és ezek az elmúlt évben hallani sem akartak a termelőszövetkezetbe való belépésről. Az idei évben a felvilágosító munka során felismerték a termelőszövetkezetek eredményeit, és a jobb megélhetőséget, a 61 dolgozó közül 50-en beléptek a termelőszövetkezetbe." A 61 egyéni gazdálkodó 720 katasztrális holdat, állatokat, mezőgazdasági gépeket vitt be a közösbe. Az év végére az egyéni dolgozó parasztok száma nyolcra csökkent a községben. Hetvenöt holdon gazdálkodtak. A november 16-i végrehajtó bizottsági ülésen, melyen részt vettek a termelőszövetkezetek elnökei, felvetették a három termelőszövetkezet egyesítésének a gondolatát, mint olyan célt, amely „előreláthatólag még nagyobb fejlődést von maga után gazdaságilag, mint az emberek politikai öntudatában." A termelőszövetkezetekben túlnyomó többségében idős emberek képezték a tagságot, már akkor az elöregedés jelei mutatkoztak. Az idősebb dolgozók véleményének volt nagyobb súlya. Álláspontjukat a községi tanács végrehajtó bizottsága 1960. április 12-i ülésén Farkas László így fogalmazta meg: „az idős tsz-tagoknak a helyzete jó, ami a tsz vezetőségének az emberbánásmódhoz értő munkájának köszönhető. Minden idős ember, aki tud dolgozni, megtalálta a tsz-ben a magának megfelelő munkát, és megélhetése azon keresztül biztosítva van." Megfelelő előkészületek után sor került a községben működő három termelőszövetkezet egyesítésére. A végrehajtó bizottság 1961. március 8án tartott üléséről felvett jegyzőkönyv szerint „a község területén koráb-