Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Besnyő

A gabonaféléken kívül nagyobb területen termesztettek cukorrépát és kísérleti táblán cukorrépamagot. A pusztán kisebb kapacitású szeszgyár is működött, a szeszt részben melaszból, részben burgonyából állították elő. Ezt az üzemet Berényi Sándor vegyész vezette. A gazdaság vezetői jól visszonyultak a dolgozókhoz. Megkövetelték, de meg is fizették a munkát, a dolgozók járandóságaikat rendszeresen és időben megkapták. A cukorrépa igen kényes növény, termelése az adott időszakban erősen munkaigényes volt. Különösen az egyelés, amikor a sorokban sűrűn kikelt répát megfelelő távolságban ritkítani kellett. Ehhez és az aratás-cséplési munkához évről évre Mezőkövesdről és környékéről idénymunkásokat, summásokat szerződtettek. A családosán, vagy egyedül érkező időszaki munkásokat egy pajtaszerű épületben helyezték el deszkával elkülönített szállásokon. A bútorzat néhány asztalból és padból állt, a summások földre heyezett szalmazsákokon feküdtek, pokróccal takaróztak. A tisztálkodási lehetőség úgyszólván csak néhány mosdótál és kifolyó csap volt. Közös konyhán főztek részükre, többnyire gulyást. Szorgalmas emberek voltak, járandóságukat teljesítménybérben kapták. Úgyszólván kivétel nélkül igyekeztek minél többet keresni, hogy megélhetésüket biztosíthassák. Mindig akadtak köztük néhányan, akik magukkal hozták népviseleti ruhadarabjaikat. Vasárnap a kisvasúton beutaztak Ercsibe, ahol sokan és igencsak megcsodálták színes, szép matyó viseletüket. Kevés beszédűek, jól dolgozók voltak. Csak a munka hiánya hozta őket Besnyőre. Keresetük meghaladta az egyébként fizetett napszámot. A harmincas évek elején a férfinapszám 2,25, a női 1,50, a tizenkét éven aluli gyerekek napszáma 1,20 pengő volt. A növekvő munkanélküliséggel együtt járt a munkaerő-kínálat emelkedése, aminek következtében a napszámok összege csökkent. 1935ben a férfinapszám már csak 80 fillér és 1 pengő között mozgott. Ebben az időszakban nagyobb arányú ínségmunkát szerveztek a községben, főleg a Dunapart kialakításán. A pusztai emberek viszonylag biztonságban érezték magukat. Nem mozgolódtak, mert a munkakörülmények jobbak és a bánásmód az átlagosnál kedvezőbb volt Göböljáráson. Ugyanez állt a kommencióra is, amely eltért a más uradalmakban alkalmazott gyakorlattól. Hetenként bérjgj;zéken számolták el a dolgozók keresetét. A pénzt egy-egy tisztviselő hozta ki a cukorgyárból, és előre borítékolva fizette ki. Posta is volt Göböljáráson. Alapításakor felmerült az a javaslat, hegy a település nevét — hogy az országban levő más Göböljárás elnevezésű helységtől meg lehessen különböztetni — Ercsi-ligetre változtassák. Ez azonban nem valósult meg. A puszta központjában elemi népiskola működött. Viszonylag jobbak voltak ott a körülmények, mint a gróf Wimpffen uradalom pusztai iskoláiban, ahol nedves falú, kopott, szegényes tantermekben nem egy helyen téglákon étvetett deszkákon ültek a gyermekek. A felszabadulás előtt összevontan 6 osztályban tanítottak. Peer Lajos és Hámori Lajos tanítók nehéz körülmények között, de nagy hivatás-