Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)
Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Besnyő
A Wimpffen uradalom gazdálkodását továbbra is általános hanyatlás jellemezte. Olyannyira, hogy a grófi család kénytelen volt egyes birtokrészeket bérbeadni, később elidegeníteni. 1922-ben Felsőbesnyő Grünwald és Schiffer bérgazdaság lett. A bérlők viszonylag kis befektetéssel igyekeztek maguknak maximális jövedelmet biztosítani. Ennek érdekében a korábbinál fokozottabb kizsákmányolást alkalmaztak. Erre a célra megfelelő embert találtak Rosner Emil intéző személyében. Többen kifogásolták azt a túlzott szigort és embertelen bánásmódot, amit az uradalmi cselédekkel, sőt az ipari munkát végző dolgozókkal szemben alkalmazott, de csak egymásközt lázongtak. Voltak azonban a cselédek között hárman, akik végképp elkeseredve késsel támadtak az intézőre. Az incidens során megtámadták és súlyosan megsebesítették a segédintézőket is. A megtámadottak fegyvert használtak. Az esetnek halálos áldozata lett az egyik munkás, akit agyonlőttek. A cselédség és a munkások ekkor már nyíltan szembehelyezkedtek kizsákmányolóikkal, követelték, hogy Rosner intézőt helyezzék el máshová. Schiffer bérlő azonban erről hallani sem akart. A dolgozók követelését elutasította abban a tudatban, hogyha enged a cselédség akaratának, intézkedése az egész kerületben rontaná a tekintélyét és beláthatatlan következményekkel járna. 28 Nemcsak a felsőbesnyői kerületben volt tapasztalható az általános elégedetlenség. Álsóbesnyőn is hasonlóan feszült volt a helyzet. Ez a puszta is bérgazdaság lett, Elek Ferenc és István bérleménye. Az uradalmi cselédek velük szemben többízben panasszal fordultak a Földmívelésügyi Minisztériumhoz. A Felsőbesnyőn történt véres események miatt igazságuk megkeresésének ezt az útját választották. Nem vezetett azonban eredményre, mert a minisztérium panaszleveleiket figyelmen kívül hagyta, még csak meg sem válaszolta. Az 193l-es gazdasági válság bekövetkezte előtt a bérlők a szerződést nem újították meg. Göböljárás ismét a Wimpffen Uradalom egyik kerülete lett. A nem kellő előrelátással és nem megfelelő szakszerűséggel vezetett uradalom anyagi helyzete rohamosan romlott. Állandósult a pénztelenség a bankban, az adósság a dolgozókkal szemben, a lejárt hitelek visszafizetésére nem volt fedezet. Ahhoz, hogy az adósságokat — legalábbis a legsürgetőbbeket — vissza lehessen fizetni, a dolgozók is megkaphassák járandóságaikat, nem volt más lehetőség, mint a birtok egy részének eladása. Vevőként a Zuckerfabrik Actiengessellschaft im Komitate Fejér (a Fejér megyei Cukorgyár RT, Ercsi Cukorgyára) jelentkezett. Ez a tőkeerős vállalat különösebb megrázkódtatás nélkül vészelte át a gazdasági válságot, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank érdekeltségéhez tartozott. A bank tőkefeleslegének lekötésére 1934-ben megvásárolta a jelenlegi Besnyő területén volt 1592 holdas göböljárási gazdaságot. 29 Dobrovszky István főintéző vezetésével rendbehozták az intézői lakást, az irodát és gazdasági épületeket. Magyary-Kossa Zsigmond segédtiszt nagy hozzáértései és gyakorlattal jól szervezte meg a növénytermesztésben és az állattenyésztésben folyó munkát. Főleg szarvasmarha-tartásra rendezkedett be a cukorgyári gazdaság, takarmányként jól hasznosítva a gyár melléktermékeit, a répaszeletet és a melaszt. Emelett jelentős volt a sertésállomány és a juhászat is.
