Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Beloiannisz

melési érték ennél valamivel nagyobb mértékben emelkedett. Javult a termelékenység, szervezettebbé vált a munka, a dolgozók élet- és munkakörülményei kedvezően alakultak. A költségvetési üzem 1976. január 1-vel egyesült az Adonyi Költségvetési Üzemmel, annak részlegeként működik. A kommunális ellátottság területén állandó és jelenleg sem megoldott probléma Beloianniszban a vízszolgáltatás. Annak ellenére így van ez, hogy az illetékesek igen sokat tettek azért, hogy ez az állapot megváltozzon. Különösen 1960-ig volt kritikus a helyzet, a vízellátás még minimális szinten sem volt biztonságosnak mondható. Vízmű létesült, négy dolgozóval üzemel, szennyvízkezelőt is foglalkoztat. Víztorony épült, de többnyire alig volt víz benne. A víznyerő berendezések vízhozama ugyanis a Duna szintjétől függően alakult, állandóan kevés volt. Emiatt 1960-ban felvetődött egy 500 liter/perc kapacitású szivattyú beállításának szükségessége. Ezt meg is vették, de műszaki okok miatt nem sikerült üzembe állítani. Üj kutat fúrtak. Hozama az igényeket csak részben tudja kielégíteni, nyáron továbbra is vízhiány van a faluban. Azonban a fő gond jelenleg már nem annyira a víz mennyiségével, mint inkább anak minőségével, kémiai összetételével áll fenn. A víz ugyanis magas nitrát tartalma miatt emberi fogyasztásra ártalmas, a közegészségügyi szervek részéről végzett vizsgálatok megállapításai szerint, kisgyermekeknek, különösen a csecsemőknek életveszélyes. A termelőszövetkezet fúratott egy új kutat. A víz összetétele azonos, így aztán az ivóvizet úgy szállítják a községbe, illetve Ercsiből, Budapestről az ott dolgozók üvegekben hozzák magukkal. Különösen ott, ahol csecsemőkorú gyermek van a családban. A lakosság tisztálkodással kapcsolatos fokozott igényei mutatkoznak meg abban, hogy az ötvenes évek végétől egyre több lakásba vezették be a vizet. A házi bekötések száma 1960-ban már 236 volt. Továbbra is sokan a 27 közkifolyóról hordták a vizet, mostak is a kutaknál. Egészen addig, amíg tanácsrendelet nem lépett hatályba arról, hogy az utcai árkokból vályogot vetni, és a közkutaknál mosni tilos. Ezzel egyidejűleg, 1960-ban szabályozta a tanács a vízdíjakat. Ettől kezdve a vízvezetékes, fürdőszobás lakások után 10,—, az udvari vízcsappal rendelkezőknek 7,—, a közkutakat használóknak 4,— forintot kellett havonta fizetni. A községi vízművet 1963-tól a Fejér megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vette át.

21 A tervek szerint a község vízellátását a Dunántúli Regionális Vízmű keretében fogják megnyugtató módon biztosítani. Átmenetileg sütőüzem is működött Beloianniszban. Termelési értéke alacsony volt, és évről évre csökkent. A gazdaságtalan üzemben az utolsó időszakban már csak bérsütést végeztek. Ez azonban az üzemi berendezések kapacitását meg sem közelítette. A Sztálinvárosi Sütőipari Vállalat — amelyhez az üzem tartozott — nem sok gondot fordított erre a ráfizetéses egységére. Számára is kedvező volt az a megoldás, hogy az üzemet 1960-ban megszüntették. A gépeket, gépi berendezéseket leszerelték, és az épületet a községi tanácsnak adták át.