Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Beloiannisz

A lakosság szolgáltatási igényeinek jobb kielégítése érdekében magánszemélyek kértek és kaptak iparengedélyt. Cipész, szabó, fodrász, kötő, lakatos, csőszerelő, villanyszerelő és fényképész kisiparos dolgozik a községben. Működik egy kis Gelka-részleg is. A kereskedelem és vendéglátás szervezése kezdetben a Népbolt Vállalat, majd az ÁFÉSZ tevékenységi körébe tartozik. Korábban a Pusztaszabolcs és Körzete ÁFÉSZ, jelenleg a Dunaújvárosi Járási ÁFÉSZ keretében működnek az egységek. Kivétel ez alól csak a zöldség-gyümölcsbolt. Ezt a termelőszövetkezet tartja fenn. A volt sütőüzem épületében élelmiszerüzlet, zöldségesbolt, cukrászda és italbolt működik. Van a községben iparcikkbolt és húsbolt is. A kereskedelmi dolgozók száma 25—30 között mozog, az értékesítési árbevétel megközelíti a 20 millió forintot. A vendéglátó egységek forgalma meghaladja a félmillió forintot. Az ellátás a húsféléktől eltekintve az igényeknek megfelel. Belejátszik ebbe az a körülmény, hogy az eljáró dolgozók rendszerint ott vásárolnak be, ahol dolgoznak, mint vásárlóerő helyben csak kismértékben jönnek tekintetbe. Közegészségügy Az egészségügyi ellátás tekintetében Beloiannisz a kezdeti időszakban Ercsihez tartozott. Ez igen sok nehézséggel járt. A betegeknek vonattal kellett Ercsibe utazni, ahol az orvosi rendelő jó háromnegyedóra járásnyi távolságban volt. Akkoriban még nem működött a keskenyvágányú vasút a község és az állomás között. Nem volt még helyi autóbuszjárat sem, úgy, hogy a betegeknek az utat gyalog kellett megtenni. A fekvő betegeket dr. Félix István, ercsi községi orvos maga hajtotta hintaján kereste fel, és látta el. Különösen sürgős esetekben érezték a beloianniszi lakosok az orvos hiányát. A nem megfelelő vízellátással együttjáró, nem kielégítő tisztálkodás miatt gyakran fordultak elő fertőző betegségek. Orvosi szempontból azonban a legnagyobb gondot az jelentette, hogy rendkívül sok trachomás szembeteg volt a letelepedett görögök között. Az első években 360 ilyen beteget tartottak nyilván, és kezeltek a községben. Ugyanakkor a tüdőbajban szenvedők száma megközelítette a százat. Sürgős feladatként jelentkezett az orvosi rendelő létesítése. A községi tanács ennek érdekében igen sokat tett. Ennek ellenére csak az ötvenes évek közepére sikerült orvosi rendelőt létesíteni, berendezni és orvost is alkalmazni, dr. Baráti Sándor személyében. Mellette kezdetben védőnő, később orvosirnok is dolgozott. Továbbiakban még egy védőnőt is foglalkoztattak. Különösen a köztisztaság, a személyi higiénia kérdései álltak előtérben. A községi orvos testületi üléseken következetesen kifogásolta, hogy a házak környéke és a közterületek elhanyagolt állapotban vannak, a szemetet az utcára szórják, a közkutaknál mosnak, a községi fürdő üzemelése nem felel meg a kívánalmaknak. Dr. Baróti Sándor utódaként rövid ideig dr. Czirbus György volt a községi orvos. Utána az állást egy évig nem sikerült betölteni. A betegek Besnyőre jártak, mígnem dr. Készei József lett körzeti orvos a községben.