Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Beloiannisz

A munkaigényes zöldségfélék termesztése terén is hasonló eredményekkel büszkélkedhettek Beloianniszban. A burgonya, cukorrépa termesztése már kevesebb sikerrel járt. Az állattenyésztés is jövedelmező ágazata volt a termelőszövetkezetnek. Elsősorban a szarvasmarhatartást kell megemlíteni. Az állatállomány 1960-ban 151 szarvasmarha, 281 sertés, 14 ló és 278 juh volt. Továbbiakban a szarvasmarhák száma meghaladta a 200-at, a sertéseké a 400 darabot. A határban 350 bárány legelt. Mindezekhez baromfi és pulykatartás járult hozzá. A hatvanas évekre a tejtermelés ugrásszerűen megnövekedett. Volt olyan tehén, amely évente 5 ezer liter tejet adott.

10 Az állattenyésztés területén kiemelkedően eredményes munkát fejtett ki Cumarisz Andreasz. A háztájiban az ötvenes évek végéig feltűnően sok volt a kecske. Úgyszólván minden családban tartottak, mint ahogy ez az igénytelen jószág már Görögországban is hozzátartozott környezetükhöz. Voltak, akik húsvétkor kis gidát vágtak. Kecsketejből sajtot készítettek, esetenként nagyobb mennyiségben. Előfordult, hogy a Csehszlovákiában és NDK-ban élő rokonoknak is küldtek belőle. Szóbeszéd tárgya volt, de nem felel meg a valóságnak, hogy voltak olyan családok, ahol a kecskét bent tartották a lakásban. A kecske mellett sok háznál tartanak házinyulat is. Negyven taggal kisállattenyésztő szakcsoport alakult a községben. Sokan tartanak baromfit a ház körül, és egyre többen foglalkoznak galambtartással is. Volt időszak, amikor szinte egymással versengve igyekeztek minél több fajta galambot tenyészteni. A görögök a béke szimbólumaként is nagyon szeretik a galambokat, különösen a gyerekek. A hatvanas évek közepétől barátkoztak meg a görögök a sertéstartás gondolatával a háztájiban. Az olajhoz szokott bevándoroltak közül mind többen kezdtek el sertéseket tartani. Tíz év múltán némileg visszaesett a sertéstartás. Ugyanakkor egyre több a baromfiak száma. A házáji állattartást a termelőszövetkezet sokoldalúan segítette és segíti. A takarmány nagyobb részét a tagok járandóságként kapják, a további szükségletet úgy vásárolják meg. Többnyire csak saját részükre tartanak állatokat. Szerződéses felvásárlás nem számottevő a községben. A zsírral szemben úgyszólván minden családban az étolaj dominál, éspedig a napraforgó olaj. Kezdetben annyira idegenkedtek a zsírszalonnától, hogy a hentesnél a zsírosabb húst el sem fogadták. Az étkezési szokások azonban hamarosan megváltoztak. A sertést ma már ugyanúgy dolgozzák fel a görögök, mint ahogy azt a magyar háztartásokban teszik. A kolbász- és hurkafélék mellett megkedvelték a szalonnát is. Aki csak tehette, és hozzájutott, húsvét táján bárányt sütött, hagyományosan. Szívesebben nyárson, mint lábosban. Ez a hagyomány azonban úgyszólván megszűnt, mivel egyre nehezebb hozzájutni pecsenyebárányhoz, vagy kisgidához. A kcsketartás a hatvanas évektől erősen visszaesett. 1980 végén már csak egy kecske volt a faluban. Ujabban vannak, akik szorgalmaznák a kecsketartást, de már nem megy. Amikor még sok volt a kecske, az igénytelen állatokkal szemben évről évre olyan problémák adódtak, amelyek gyakran foglalkoztatták a községi