Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

a falu határán kívül feküdt.

14 Ekkor tehát már családi osztály következtében több rokoncsalád közösen birtokolta a falut, illetve volt benne része. 1416-ban a Moghtól származó Miklós fia László fiági magvaszakadása (kihalása) címén a királyra háramlott falut Zsigmond király Benedek fejérvári prépostnak és általa rokonainak: Alsóvadkerti Miklós fia Demeternek, valamint unokaöcssének, a <Sas-nak nevezett Acha-i Jakabnak adományozta.'

0 A falu egy része akkor úgy látszik zálogban volt Labdásvarsányi Kerek Lászlónál, de 1418-ban ezt a részt is visszaadta Benedek prépostnak.

1() Ezeknek az adományosoknak leszármazóiról esetleges birtokosváltozásokról azonban nincs adatunk. Legkésőbb 1543-ban, Székesfehérvár elestekor, török uralom alá került, és a háborúk során hamarosan elpusztult. 1562-ben már lakatlan puszta, de egy részét a szomszédos kajászószentpéteriek megművelik, és belőle a török földesúrnak 450 akcse jövedelme van, és pedig 30 kila búzatized címén, ami 360 akcset ér, és 10 kila kétszeresből járó tized címén, ami 60 akcset ér, de a réthasználatért is kap 30 akcset.

1

' A XVII- század elején igényt tartott rá Baracskai-Pálfy Márton is, és 1617-ben tiltakozott az ellen, hogy idegen nemesek legeltessenek Varsányon, Baracskán, Iváncsán, Nyéken és Szentpéteren?* Igényének jogalapját nem ismerjük, mert a fentebbiekből kitűnően nincs adatunk arra, hogy Mohács előtt a Baracskai család valamelyik ága birtokolta volna Varsányi is .Ez azonban lehetséges. Mindenképpen a Baracskai Pálfyak, a török uralom alatt álló puszta tulajdonosaiként viselkedtek, 1656-ban Pálfy Kata is és második férje is Tanyi (más néven Dienes) Dániel is haszonbért követelt Vincze (rác)szentmiklósi szabadostól és társaitól, valamint a keresztúri rácok kenézétől, Varsány és Baracska használatáért.

19 Ebben az sem zavarta, hogy időközben III. Ferdinánd 1650 táján Varsányt, Szentmiklóst, ,,régen elhagyott helyeket" Dobozi Miklósnak adományozta.

20 Dobozi nem tudott birtokba lépni, és 1666-ban I. Lipót Varsányt Baracskával és még egy egész sor pusztával együtt új adományként (nova donatio) Pálfy Katának és lemenőinek, a Dienes, Sándor, Megyeri más néven Ivány családoknak adományozta.

21 Ettől kezdve Varsány osztotta Baracska jogi sorsát. 1688-ban a többi adományos társ részét megvásáolta Sándor István, fia pedig ugyancsak István, 1703-ban eladta azokat Gellért Jánosnak és Szüts Péternek. 1722ben a Sándor és Dienes lemenők pert indítottak az adásvételi szerződés hatálytalanítására és a puszták visszaszerzésére, sőt ezt a pert többször is megújították, de utóbb a pertől elállottak, a Gellért és Szüts iemenőkkel megegyeztek.

22 Varsány azonban többé nem népesült be. Baracskához számították, a baracskai közbirtokosok birtokolták, a perekben ugyan emlegették a régi iratoknak megfelelően Varsány nevét, de a természetben többé nem különböztették meg, így Varsány nevét ma földrajzi név (dűlőnév) sem őrzi. JEGYZETEK 1 Az alábbiakban ugyanazokat a rövidítéseket használjuk, mint Baracska történeténél. L. Baracska története 1. jegyzet. 2 Hazai okmánytár, II. 130. 1. (1347). 3 Károly III. 463—5. 1. 4 Károly III. 151. 1.; Monográfia. Földrajzi viszonyok (Károlyból kiírva).