Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

(báró Perényi Ignác felesége). Berényi Mária grófkisasszony és Berényi Erzsébet grófnő (báró Lusinszky Györgyné), akik birtokrészeikre több tízezer ft adósságot vettek fel. A nyomasztó adósságok, a termékek olcsósága, a kereskedelem fogyatékossága arra ösztönözte gróf Berényi Máriát, hogy — mint hajadon — ne küszködjön tovább a gazdálkodással. 1763-ban édesanyjától, gróf Hochburg Anna Mária asszonytól örökölt birtokrészét — amely Bodajk és Sárkány egész falut, Sőréd kis falut, Kajmath és Tárnok-pusztákat ölelte fel — zálogba adta 32 esztendőre nővérének, gróf Berényi Erzsébetnek és sógorának, báró Lusinszky György generálisnak. A zálogszerződést a következő feltételek között kötötték: 1. Az egész családot terhelő közadósságból reá jutó 32 301 ft kamatát, valamint a móri és bodajki kapucinus konventeknek reá eső terheit a zálogba vevő évenként kifizeti, 2. ezenfelül 30 000 ft 5%-os kamatát, azaz évi 1500 ft-ot kötelesek gróf Berényi Mária kezéhez szolgáltatni. Ha pedig a 30 000 ft-ot ki akarnák fizetni, fél évvel előbb be kell hogy jelentsék, hogy „annyi pénznek helyet szerezhesek".

3fi Amikor gróf Berényi Mária 1766-ban férjhez ment gróf Zichy Jánoshoz, ismét vállalta, hogy e zálogos levelét magára nézve változatlanul kötelezőnek tartja. A falu 1778-ban még zálogban volt özvegy báró Lusinszkyné született gróf Berényi Erzsébetnél. Gróf Berényi Máriának gróf Zichy Jánostól két lánya született: Zichy Anna, aki gróf Klobusitzky Józsefhez ment feleségül és Zichy Jozefa, akinek gróf Bethlen József kincstárnok, gróf Bethlen Gábor erdélyi udvari kancellár és velencei követ fia lett a férje. A szülők halála után 1789-ben a két Zichy-lány a következő módon osztozott az örökölt jószágon: Anna kapta Bodajkot és Kajmath pusztát, Jozefa pedig Sárkány, Sered falvakat Tárnokpusztával.

37 Gróf Bethlen József 1815-ig élt, de felesége, özv. gróf Bethlen Józsefné született gróf Zichy Jozefa maradt Sárkány birtokosa. A XVIII. század második felében négy egymást felváltó szerződés szabályozta az újonnan települt falu életét. Amikor a század közepén a helyet megszállták, egy-egy lakó 6 ft-ot és amellett a réttől „Bagla pénzt" fizetett. Miután a község lakossága kétszáz fölé emelkedett, 1764-re szükségessé vált olyan kontraktust kötni, amely részletesen megszabja az adót és a szolgáltatásokat. Ez az egyezség, amelyre báró Lusinszky generális és gróf Berényi Erzsébet földesurak léptek a sárkányi lakosokkal, több réteget különböztet már meg a falu társadalmában: 1. Az egésztelkes jobbágyok 13 ft készpénzt fizetnek az úrbéres földek után a földesúrnak; 2. A félhelyesek földbére 6 ft 50 dénár; 3. A házas zsellérek két csoportra oszlanak: a) a csak házat bíró zsellérek földbértartozása 1 ft, b) azok viszont, akiknek marhájuk és valamennyi földjük és rétjük is van, 2 ft-tal tartoznak földesuruknak; 4. A ház nélkül levő zsellérek 50 dénárt adnak és végül; 5. 25 dénárt fizetnek azok az özvegyasszonyok, akik csak rokkán keresik kenyerüket és másnál laknak. A természetbeni szolgáltatások a következő tételekből álltak:

38 1. Minden egésztelkes 3 meszely vajat, 1 ludat, 8 csibét, 16 tojást; 2. Félhelyesek ketten 1 ludat, mindegyik 4 csibét, 8 tojást és 1 itce vajat ad esztendőnként; 3. Az olyan zsellérek, akik másnál laknak és marhákat bírnak, évenként 1 itce vajjal tartoznak az uraságnak. Ki kell ezenkívül adniuk mindenféle termésből a dézsmát (= a termés 1/10 része) : a mezei jószágokból éppúgy, mint a káposztából és kenderből. A beszolgáltatandó kendert kötelesek eláztatni, megtöretni, megfonatni; azután a helybeli takácsok megszövik és kész vászon formájában viszik be az uraságnak. Az anyakönyvi bejegyzések szerint ez a mesterség virágzott Sárkányban, mivel 2—3 takácsmester mindig dolgozott a községben. A Takács név már 1749-ben feltűnik és 1768-ban Takács alias Kálóczi Ferenc volt a bíró. Az összeírások egyébként 1774-ben összesen 2 harmadosztályú kézművest mutatnak ki, de 1785-ben már ötöt tartanak számon. Kötelesek ezenkívül a falu lakosai az uraság földjeit (allodium) — amelyeket Falu helynek neveznek — megszántani, bevetni és letakarítani az uraság számára, valamint az említett szántók végében fekvő réteket lekaszálni, fölgyűjteni és kazalba rakni.