Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

A szerződés nem szabja meg pontosan a fuvar (forspont) mennyiségét, amelyet az uraság számára kell teljesíteni, hanem az uraság vagy tisztje parancsától teszi azt függővé. Ugyancsak nincs meghatározva a levélhordás kötelessége, csak annyit mond a kontraktus: „mikor kívántatik". Ki vannak szolgáltatva a sárkányiak az uraság kénye-kedvének abban a tekintetben is, hogy vadászatra, épület körül és a vendégfogadónál mindig kötelesek engedelmesen előállni, „akárminémű dologra, midőn szoríttatnak". Házát csak ura engedélyével adhatja el a jobbágy. Miután megkapta a hozzájárulást, az eladó fél minden forintból 1—1 krajcárt köteles befizetni az uraság kasszájába. Az erdők használatának szabályozásakor az egyezség különbséget tesz tilos és fölosztott erdők között. Az előbbiekben senkinek sem szabad fát vágni; tüzelésre is csak a dűlt fát engedélyezik. Az épületfára támasztott igényt be kell jelenteni az urasági tisztnél, ellenkező esetben, ha rajtakapják, büntetéssel sújtják. A szerződés kilencedik pontja arra mutat, hogy 1764-ben is folyamatosan irtják az erdőt. A rendelkezés ugyanis keményen megparancsolja, hogy a kimért erdőket és harasztokat minden gazda irtsa ki. Ellenkező esetben először száraz dézsmával büntetik,

39 majd pedig elveszik tőle földjét és azoknak adják, akik annak irtását fölvállalják és az uraság dézsmáját kiszolgáltatják. 1768-ban a 9 kérdőpontra adott válaszukban a sárkányiak ismét „az mostani irtások"-ról beszélnek, amelyek 65 holdat tettek ki. Kilenc esztendővel később az 1777-es jegyzőkönyv szintén megemlíti, hogy ekkor exstirpálták (tették művelhetővé) a cserjéktől azt a 7 holdas darab földet, amely a plébánia ingatlana a további évtizedekben. Ezt a szántót minden második esztendőben 14 mérő őszi vetésű gabonával műveli meg a község, soványsága miatt ugyanis egy évig ugarnak hagyják. A termést behozzák az egyházfihoz és az egyház szükségleteire kell azt felhasználni. A móri erdő szélén helyezkedik el és a helység jobbágyai erdőirtással szerezték az egyház számára.

40 Bár az eddigiekben ismertetett szerződést tízévi időtartamra kötötték, a sárkányiak csak négy évig adóztak és szolgáltak előírásai szerint. 1768. április 11-től ugyanis a Mária Terézia-féle urbárium szabályozta a falu életét.

41 Az új urbárium egyértelműen rendezettebbé, szervezettebbé tette a falu életét és sok tekintetben javított a sárkányiak helyzetén. Ez derül ki az eddig érvényben levő szerződés és az 1768-as urbárium összehasonlítása folytán. Eddig a községnek nem volt szabadsága az évi bor áruitatására; most szabad lesz a jobbágyoknak bort árulni Mihály-naptól karácsonyig. Előnyösen változott meg a helyzet a földbér szempontjából is: a más házában lakó zsellérek felszabadulnak alóla, a parasztság többi rétege pedig egyöntetűen 1 ft-tal tartozik csupán. Eddig a negyedtelkes 3 ft 25 dénárt fizetett, azok a zsellérek pedig, akiknek marhájuk és valamennyi földjük és rétjük volt, 2 ft-ot. Az egészhelyes gazda ad évenként az uraságnak: 1768 előtt 1768 után 8 csirkét 2 csirkét 16 tojást 12 tojást 1,5 itce vajat 1 itce vajat 1 ludat 2 kappant