Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Degré Alajos: Bakonykúti

mindig ugyanazon családok tagjai kerültek a vezető tisztségekbe. Minden elöljáróságnak tagja volt 1, néha 2 Mayer, többnyire egv Kaufmann (1887, 1900, 1904, 1929—1931, egy Riedl (1897, 1900, 1922, 1937—1943), 1 Röhry (1904, 1922, 1931). Csak a XIX. század végén kerültek a vezetőségbe a Kreitner (1885—1888). Szenft (1887, 1900, 1904), Hülber (1887, 1897, 1904), Teller (1888), Röhn (1887), viszont csak a XX. században a Szaller (1904, 1922, 1937—1943), a Staudt (1900, 1922—1943), Stollár (1922, 1931), Winkelmann, Fiedler, Bauer (1931) család tagjai.

83 Közülük csak a Mayer, Litschauer, Szenft, Röhry, Staudt család élt itt már 1768-ban is.

84 Érdemes megjegyezni, hogy a község vezetőségi tagjai között a Hidegen kívül minden család német nevű, valószínűleg nemzetiségű is. A vezető szerepet játszó családok egy része változott, egy részük kihalt vagy elszegényedett, másik vagyonosabb lett és így jutott az elöljáróságba. Persze, adataink hiányosak, csak kevés évből ismerjük az egész képviselő-testület névsorát, a legtöbb évből csak a tisztségviselőket. A község írásbeli adminisztrációját intéző isztiméri körjegyzők eleinte sűrűn változtak, később sokáig megültek egy helyben, és így a község viszonyait ismerve jobban kezükben tudták tartani az irányítást. 1881-ből Láng Mihály, 1887-ből Gulrich Márton, 1888—1890-ből Szabó Sándor, 1892 és 1903 között Stollmár Márton, 1907-ben Kovács, 1931—1945-ig Halmos Alajos körjegyző nevét ismerjük.

8

"' A képviselő-testület 1920 előtt érdemi működést fejtett ki. Évi 4—6 képviselő-testületi ülést tartottak, és egész sor községi szabályrendeletet alkottak. így 1886-ban a tűzrendészetről (ez csak néhány sor, a széna- és szalmakazlaknak a kerítéstől és lakóháztól tartandó távolságáról), 1890ben a község szervezéséről (ez 29 ív terjedelmű, alapos munka, de úgy látszik, nagyjából a megyei sablont követte), 1892-ben újabbat a tűzrendészetről (ez részletesen, de sablonosán foglalkozik a köteles tűzoltósággal, de az önkéntes tűzoltósággal is). Ugyanez évben a marhalevelek kezeléséről, 1899-ben és 1903-ban a közsegélyezésről (a jogosultak meghatározása, erről törzskönyv vezetése, az ellátás mértékének megállapítása — jó és gondos munka, de úgy látszik, valamilyen megyei sablont követ), 1908-ban a legelőrendtartásról, 1925-ben a fogyasztási adókról, 1932-ben a húsvizsgálatról, 1937-ben a közalkalmazottak munkaidejéről, 1942-ben a dobolásról. Az utóbbi 4 azonban nem önálló munka, hanem a vármegyei központi hivatal által készített nyomtatott sablon, melybe csupán a helyi adatokat írták be tintával.

86 A szabályrendeleteknél fontosabb aktus volt 1895-ben a nyomásos gazdálkodás fenntartásáról a „képviselő-testület és a birtokosság" által közösen hozott határozat, mely talán némi konzervativizmussal a nyomásos gazdálkodást fenntartotta. Erre 38 szavazatot adtak, még azt is feljegyezve, hogy e szavazatok 380 kat. hold birtokosát, tohát döntő többséget jelentettek.

87 1925-re a nyomásos gazdálkodás mégis megszűnt. Bár általában a község költségvetése szerény és óvatos volt, még községházát sem építettek, hanem a mindenkori bíró házánál ültek össze, de a községnek olyan szerény vagyona volt (1925-ben 13 kat. hold szántó és rét, 19 kat. hold legelő, 11 kat. hold egyéb, még vásárjoga sem volt), hogy annak jövedelme a XIX. században mindössze évi 106 Ft körül mozgott. A kiadások pedig az új közigazgatási feladatokkal állandóan nőttek. Hozzá kellett járuljon a község a körjegyző, a körorvos, utóbb a körállatorvos