Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Degré Alajos: Bakonykúti
és bába fizetéséhez. Tulajdonképpen a község adta a tanító készpénzfizetését, mezőőröket tartott, úgy, hogy 1892-ben pl. a község kiadásainak 77%-át pótadóból kellett fedezni. Ez a százalékarány olykor némileg csökkent, de nagyjából azonos maradt a polgári kor végéig. Ennek következtében a pótadó is egyre nőtt. 1889-ben a földadó 29, egyéb adók 42, 1892ben a földadó 38, egyéb adók 55, 1897-ben a földadó 37, egyéb adó 54, 1903-ban a földadó 22, egyéb adó 25, 1908-ban már az egyéb adó 63%-át tette ki, ami a lakosságnak súlyos megterhelést jelentett. 88 Az 1890-es évek elején önkéntes tűzoltó egyesület alakult 15 taggal, Glantz Ferenc parancsnoksága alatt. Ez jó ideig a mohai Ágnes-forrás tűzoltó egyesületének szakasza volt, működése az 1900-as években formálissá vált, 1942-re meg is szűnt. 89 Az 1919 előtti igen szűk körű választójog keveseknek juttatott szavazati jogot, de minthogy aránylag sok volt az önálló kisgazdaság, amelynek birtokosa választójogosult volt. 1892-ben 32 férfinek (az összlakosság 6,1%-a), 1898-ban 34 férfinek (az összlakosság kb. 6,4%-a), 1904-ben 40-nek (az összlakosság 10,1%-a) volt választójoga, mert közben a lakosság erősen csökkent és természetesen a szegénysorsúak költöztek el máshova munkát keresni. 1898-ban a főispán felmérése szerint a választójogosultak közül 25-en szavaztak a Néppártra (az ún. egyházpolitikai törvények hatályon kívül helyezésére törekvő, egyházi irányítás alatt álló, különösen a nemzetiségek körében népszerűsített párt), 5-en a kormánypártra, 4-en pedig nem éltek a választójogukkal. 1904-ben 17-en szavaztak a kormánypártra, most már csak 10-en a Néppártra, a többi állásfoglalása nem ismeretes. 90 Pedig 1896-ban a főispán is kiment Bakonykútira a kormánypárt népszerűsítésére, viszont a papság a főispánnal szemben is teljes erővel a Néppárt mellett állt ki. íH Feltehető, hogy 1904-re azért esett vissza a faluban a Néppárt politikai ereje, mert az akkor már ellenzéki pártnak számított, szövetségben a Függetlenségi Párttal és az Alkotmány párttal. Ez pedig nem kellett az óvatos bakonykuti németeknek. 1920 után némileg kiterjesztették a választójogot és így 1926-ban 122, 1927-ben 132 főnek volt választójoga (az összlakosság 35,6, illetve 38,6%-ának). 02 A szavazási rendszer azonban egészen 1939-ig nyílt szavazás volt, és így komoly politikai küzdelem nem fejlődhetett ki. A lakosság elenyésző töredék (4—10 fő) kivételével r. katolikus vallású volt. A XIX. század elején alapított plébánia tovább is működött. A XX. században Jelinek Antal (1904), Mayer József (1922, 1927), Répászky Ferenc (1930—1931), Maurer Ferenc (1932—1937) plébános és Klasz Márton (1936) plébánoshelyettes nevét ismerjük. 93 Az iskola továbbra is r. katolikus felekezeti iskola volt egy tanerővel és 1 tanteremmel. A tankötelesek száma 1897-ben 57, 1898-ban 59, 1904ben 75, az ismétlőiskola látogatására kötelezettek száma 1897-ben 29, 1899-ben 21 volt. A növekvő tanulólétszám ellátására sem az 1 tanterem, sem az 1 oktató nem volt elegendő. Az iskola működését mégis eredményesnek tekinthetjük. Már 1369-ben a faluban 260-an tudtak írni és olvasni (az összlakosság 48%-a). 9 ' 1 A tanítók közül 1904-ből Vinter János, 1927— 1931-ből Légrádi László, 1932—1937-ből Steiner Jeromos nevét ismerjük. 1894-ben, tekintettel arra, hogy a szőlőt a filoxéra elpusztította és a tanító elesett a jó jövedelmet jelentő bor kollektától, a községi képviselő-testület a tanító fizetését 80 Ft készpénzzel emelni akarta, de az még így is csak 17 Fejér megyei történeti évkönyv 13. 257
