Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Farkas Gábor: Alap
voltak házhely céljára igénybe vehető ingatlanaik. Kísérleteztek Fried Manó birtokának házhelyek céljára való kisajátításával, de ő is ragaszkodott a szántóföldi területhez. Helyette még 1921-ben átadott 300 hold legelőt. 133 Ezek kiosztása az igénylőknek részben meg is történt, majd kishaszonbérletek kialakítására is történtek lépések a Váncsay-féle gazdaságból. 13 ' 1 A reformnak ez a csekély eredménye az alapiakat nem nyugtatta meg. 1922 júniusában az agrárproletariátus körében fásult és elkeseredett hangulat uralkodott. Hatósági közbelépés folytán a nagybirtokosok engedtek eddigi merev elzárkózásukból, és hajlandók voltak földeket reform céljára átengedni. 1926-ig 124 család kapott házhelyet, és 734 kat. hold ingatlant osztottak ki 586 családnak. A juttatottak nagy száma magában is jelzi, milyen roppant tömegű agrárproletár élt a községben. Rögtön le is kell vonnunk azt a következtetést, hogy ilyen nagy csoportot a falun belül elszigetelni nem lehetett. így az uralkodó csoportoknak mindig számolniuk kellett azok politikai magatartásával. A rendszer nyújtott is nekik némi kedvezményt. A Falusi Kislakásépítő Szövetkezet segítségével meg is kezdték a házhelyeken a lakóházak építését. 1937-ig 39-et sikerült felépíteni. A földreformmal azonban nem érte el célját az ellenforradalmi rezsim, bár az átlagjuttatás egyedenként több mint 2100 négyszögöl volt. Ez egy vagyontalan családnak, ha van lehetősége a föld művelésére, igen sokat jelentett. Csakhogy ezek a juttatott földek több hátrányt jelentettek, mint előnyt. Mindenekelőtt távol estek a községtől, azután méregdrágán adták őket. Törlesztésképpen évi 36 pengőt kellett egy hold után fizetni. A föld azonban sok esetben nem jövedelmezett annyit, hogy a törlesztést ki tudták volna egyenlíteni. így a tartozások évről évre gyarapodtak, ami a juttatott földek elvételét vonta maga után. Ugyanakkor többen le is mondtak a juttatott ingatlanokról. Földreform céljára Fried Manó 621, Váncsay István 54, Voinovich Gézáné 212 holdat engedett át. A földreform során sikerült a gazdáknak legelőterületet is kialakítaniuk. Alap híres állattenyésztő hely volt. A kisbirtokosok azonban a legelőterület hiányát mindig érezték. 1923-ban 229 kat. holdon (210 tulajdoni egységben) alakítottak ki osztatlan területen közlegelőt. Ez a nagyobb gazdák állatai számára szolgált legelőül, míg 1927-ben 72 kat. holdon 102 juttatott is közlegelőt hasított ki. Ez utóbbit is társulati alapon kezelték. A földreform azonban nem tudta a megélhetési nehézségeket megszüntetni. Az agrárproletárok helyzete volt a legaggasztóbb. A gazdasági cselédek: béresek, kocsisok, pásztorok, uradalmi kézművesek, kertészek egyforma konvenciót kaptak. Ez általában 8 mázsa rozs, 7 mázsa búza, 5 mázsa árpa volt, és kaptak még 1 kat. hold illetményföldet. A cseléd családok életszínvonala a minimumra korlátozódott. A bojtárok, ostoros gyerekek bére azonban még ennél is kevesebb, legtöbbször csak 50%-át kapták a csikósok, gulyások, kanászok bérének. (4 mázsa búza, 4 mázsa rozs, 2 mázsa árpa és 600 négyszögöl illetményföld.) A napszámosok azonban nem kaptak állandó foglalkozást. A gazdasági cseléd sok esetben irigyelt státuszt jelentett az alapi napszámosembernek, mert helyileg nem volt lehetősége arra, hogy állandó alkalmazást találjon a nagy- és középbirtokokon. Az 1930-as évek elején 350 fős napszámostömeg keresett munkát Alapon és a környező gazdaságokban. A napszámbérek éppen a nagy tömegű munkaerő-kínálat folytán elég alacsonyak voltak, de az arató- és cséplőrészek is kedvezőtlenebbek itt. Amíg például a környező falvakban
