Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alap

10. részért arattak, Alapon a gazdaságok csak minden 11. részt adták át az aratóknak. A summások havonta két mázsa kenyérgabonát kaptak munkájukért és teljes ellátást. Az agrárproletárok nagyobb része télen semmiféle foglalkozást nem talált, mert ipari üzemek hiányában sehol sem tudtak elhelyezkedni, de még fakitermelésre sem lehetett alkalmazni őket, mert csak pár hold ültetett erdő volt a falu határában.

1:55 A gazdasági válság idején (1929—1933) a szociális helyzet szinte a mélypontra süllyedt. 1931 szeptemberében 317 fő teljesen ellátatlan. Ebből 102 volt agrárproletár, 183 törpebirtokos és 32 ipari és kereskedelmi alkalmazott. A község vezetői szerint fél esztendőre szükséges ennek a rétegnek a hatósági támogatása. Ugyanez év őszén Jádi László plébános 30 pár gyermekcipőt kért a népjóléti minisztertől. Szerinte is „sok a kenyér és ruha nélküli ember" Alapon.

136 Ezekben a válságos napokban több kisgazdaság tönkrement, de megszűnt az egyetlen pénzintézet is: az Alapi Önsegélyező Egylet. A gazdák a harmincas években kölcsönügyleteiket a Dunaföldvári Népbankban, vagy az Egyesült Takarékpénztár és Hitelbankban bonyolították le.

137 A község jövedelemmel ez időben alig rendelkezett. A községi elöljáróság mindig pénzhiánnyal küzdött. A községházát még 1913-ban építették, de a növekvő adminisztráció annak bővítését követelte volna. Anyagiak hiányában nem lehetett azt modernizálni, de nem tudták megjavítani a közutakat sem. Alap egyike azon helységeknek, ahol hihetetlenül rossz utak voltak.

138 Pedig gazdasági szempontból is fontos lett volna a jó közlekedés, hisz Cece 7, Sárbogárd 13 km-re volt, ahová a község forgalma is nagymértékben irányult. Némi jövedelmet a vadászati jog bérbeadása hozott. A községi elöljáróság azonban csak a kisbirtokosok területét adhatta haszonbérbe. Ez egyetlen, önálló vadászterületet alkotott. (Ezenkívül még hat önálló vadászterület volt az alapi határban, de ezek a nagybirtokokon voltak, és itt a vadászati jogot is ők gyakorolták.) A községi vadászterületet a 20. század elején Vantsay István évi 106 korona ellenében,

139 1907—1913 között Kuthy Géza évi 100 koronáért,

140 majd 1928—1938 között Koller Péter évi 1200 pengőért bérelte.

141 Alapon nagyobb teljesítményű szívógázüzemű malom működött. A malmot 1913-ban építették, de ez 1930-ban leégett. Helyette 1932-ben újat létesítettek, melynek Nagy Mihály volt a tulajdonosa.

142 Kedvező eredményekkel bonyolította üzletmenetét a Hangya Szövetkezet is, amely 1920ban alakult. Ennek keretében működött a tejszövetkezet is. A húszas években a szarvasmarha-tenyésztés a tejtermelés irányába tolódott. 1944ben 625 db tehén volt Alap nagy- és kisgazdaságaiban.

143 1 9 2 7-ben a tejszövetkezetnek 200 gazda volt tagja, s a tejüzemben naponta kb. 1500 liter tejet dolgoztak fel. A legelőterület csekély, ezért a legelőgazdálkodás a kisbirtokosok esetében nem jöhetett számításba. Az állattartás viszont megkövetelte a mesterséges takarmánytermesztést: lóhere, lucerna, bükköny, muhar területe általában 250 kat. hold volt, de az állattartást szolgálta még 2500 kat. holdnyi tengeri, 400 kat. hold zab, 500 kat. hold árpa és 300 kat. hold takarmányrépa-vetés is.

144 Az ellenforradalmi rendszer negyedszázada alatt is a helyi hatalom a nagy-, közép- és kisbirtok kezében volt. A Nagyatádi-féle földreform lebonyolítása után a kisbirtok 37%-ot foglalt el a községi birtokszerkezetben. A két világháború közötti évtizedekben a lakosság 91%-a élt mezőgazdaságból, ipari és kereskedői réteg 7%, az alkalmazottak és értelmisé-