Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alap

Gyula a bevonult cselédek családjának a munkavállaló bevonulása időtartama alatt is kimérte a konvenciót. A fémrekvirálás során 5 harangot vittek el a templomokból, és egy alkalommal 16 szarvasmarhát.

125 A háborús években menekült családok éltek a községben; így 59 osztrák, 36 horvát és szlovén, 32 székely, azután galíciaiak is. A munkaerő bizonyos mérvű pótlására 1915 nyarától hadifogoly munkásokat alkalmaztak az uradalmak, de a kisbirtokosoknál is volt 1—1 hadifogoly. Fried Manó, Koller Tivadar, Kleirk Endre, Váncsay István gazdaságaiban váltakozó számmal, 10—25 között alkalmaztak főleg orosz hadifogoly munkásokat. 1918-ig összesen 110 hadifogoly dolgozott Alapon.

126 A világháború utolsó éveiben az élelmiszerválság elérte Alapot is. A gazdasági cselédség, a falusi földmunkások sztrájk kilátásba helyezésével követelik a munkaadóktól a több konvenciót, a magasabb munkabért, a községi elöljáróságtól pedig hatósági lisztkiutalást igyekeznek kicsikarni. A vezető jegyző szerint a közhangulat napról napra romlik, amit rendkívüli élelmiszer-juttatásokkal kívántak leszerelni.

12

' Ez azonban csak ideiglenesen sikerült. A háború végén, a hazatért katonák forradalmi hangulatot teremtettek a községben, miközben a nagybirtokok kirablására is sor került. A hazatért katonák nem voltak hajlandók munkát vállalni. Az a groteszk helyzet állt elő, hogy míg a háború négy esztendeje alatt silány munkaerővel minden megművelhető földet bevetettek, termény soha nem maradt télre a földeken, addig 1918 őszén az uradalmak, s a nagygazdák teljes kukoricakészlete a szárán maradt, s csak a Tanácsköztársaság kikiáltása után, a politikai és gazdasági rendszer viszonylagos konszolidálása során történt meg annak betakarítása. A földkövetelő mozgalmak 1919 elején elérték Alapot is. A község határában fekvő nagybirtokokra azonban más községek is igényt tartottak. A Sárszentmiklós—Rétszilas-pusztai lakosság például 1919 március elején az Arany-féle birtokból 250 kat. holdat kért, melyet 1919 tavaszán szövetkezeti alapon kezeltek volna, de megígérték, hogy 1919 őszén azt a tagság meg is vásárolhatja.

128 A Tanácsköztársaság helyi hatalmi szervét, a munkás- és paraszttanácsot 1919. április 10-én választották meg. A 30 tagú tanács végrehajtó bizottságot küldött ki a falu vezetésére. Elnöke P. Kovács János, tagjai Buzai Antal, Szűcs Pál és Hackstock Ferenc voltak.

129 A hatalomra jutott ellenforradalmi rezsim a nép forradalmi hangulatának leszerelésére szociális intézkedéseket igyekezett bevezetni. Ezek közül a leglényegesebb a házhely- és a földingatlan-juttatás volt.

130 Az első világháború utáni években az egész községben nagy nyomorúság uralkodott. A háború előtti viszonylagos gazdasági prosperitásnak most nyoma sincs, a nagy tömegű agrárproletariátusnak egy része nem talált alkalmazást a mezőgazdaságban. 1923-ban a napszámos családoknak több mint a fele nem jutott aratáshoz,

131 így ezek a legalapvetőbb élelmiszereket is nélkülözték. A napszámosok mellett a törpebirtokos egzisztenciák is a szociális süllyedés útján jártak. A parasztság körében általános volt a földreform utáni vágy. Erre való törekvésüket az ellenforradalmi rendszer kihasználta, és fennen hirdette, hogy nem a proletárdiktatúra, hanem az ellenforradalom váltja valóra a parasztság évszázados álmait, és ezek között a földreformot is. Ez az akció házhely-juttatással kezdődött, ami igen nehéz feladatot jelentett, mert a nagybirtokosok ellenállásába ütközött.

132 A község belterületén Koller Tivadarnak és Hanka Ferencnének