Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alap

köteles volt az áthaladás után becsukni. Tilos volt más területén keresztüljárni. Erre a célra még a szőlőföldek kiadásakor megfelelő szélességű utakat mértek ki. Ezeket azonban idővel szőlővel beültették és csak keskeny, szekérközlekedésre alig alkalmas utak maradtak. 1892-ben elrendelték, hogy a kocsiutak 3 méter 75 cm szélesek, a gyalogutak pedig 1 méter szélesek legyenek. Elrendelik, hogy a hegyben a szüretet csak az őszi hegygyűlés után lehet megkezdeni, fát ültetni pedig csak a második szőlősor utáni sorokban lehetséges. A szabályrendelet külön foglalkozik a szőlők időben és szorgalmasan történő műveléséről. Kimondják, hogy a szőlősorokat csak kézikapával lehet művelni, és a gazdák lovat vagy más állatot a szőlőkben vontatásra alkalmazni ne merészeljenek. Eltiltják a szőlőkben az állatok legeltetését, valamint sötétedés után a szőlőben való tartózkodást is.

119 Hivatalosan politikai jellegű szervezet nem működött a községben, de az 1899-ben megalakult Polgári Olvasókör, az 1895-ben létrejött Katolikus kör függetlenségi, illetve néppárti politikai befolyás alatt állottt. 1899-ben alakult az alsó-alapi izraelita egylet (Chevra Kadisa), amely lényegében segélyező egyesület volt.

120 A községnek jövedelmező vagyona nem volt, így a katonatartás terheit vállalni nem tudta. A katonatartás terhe még a 19. század utolsó évtizedeiben is a falusi lakosságra nehezedett. 1882 és 1890 között 35 házban 515 lakás volt. A községben és a pusztákon 331 főnyi legénységnek és 142 lónak tudtak egyszerre helyet biztosítani. A pusztai birtokosokra is hasonlóan hárultak a katonai terhek. Arany László majorjában 4 főt és 3 lovat helyeztek el. Sárközy Aurél, Koller Tivadar, Réh Mór, Czuczák Lipót és Váncsay Sándor tulajdonában levő birtokok majorjaiba is helyeztek el katonákat.

121 Mindennemű kiadását pótadóból fedezi a község. 1889-ben a földadó után 12%, egyéb adónemek után pedig 15% volt a községi pótadó. 1900ban a községi pótadó összege 6852 koronát tett ki.

122 1 891-ben az állami egyenesadó összege 17 320 forint volt. A 19—20. századfordulón az alapi nincstelen lakosság helyzete egyre mélyebbre süllyedt. Az elvándorlás más falvakba, azután a kivándorlás Amerikába, Nyugat-Európába a szegénységen csak enyhített, de azt megoldani nem tudta. így az agrárszocializmus Alapon is jelentkezett a 19. század utolsó évtizedében. Az uradalmak cselédsége és a község földmunkásai a földbirtokosokkal szembehelyezkedve gazdasági követelésekkel léptek fel. A Réh-féle pusztákon az aratók 1897. július 5-én megtagadták a munkát, és csak a csendőrség megjelenése kényszerítette az aratókat a munka felvételére.

123 1 901. július 19-én pedig Bartal-pusztán az aratók megtámadták az uradalmi ispánt és súlyosan megsebesítették.

124 Az első világháború alatt kb. 500 fő teljesített katonai szolgálatot Alap községből. (Ezek tényleges katonai szolgálatot teljesítők, tartalékosok, póttartalékosok, önkéntesek és népfölkelők voltak.) Egynegyedük a közös hadsereg ezredeiben szolgált, 60 főt pedig hadimunkára soroztak. 50 lovat is beszolgáltattak az alapiak a katonaság részére, de ezekért elég jó árat fizettek. Hősi halott 55 volt, eltűnt és nem tért vissza a községbe 15 fő, hadifogságba esett 80 alapi katona, akik a háború utáni években valamennyien visszatértek. 18 fő részesült katonai kitüntetésben. Hadisegélyt 289 hadba vonult családja kapott, de két birtokos: Fried Manó és Kommer