Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Farkas Gábor: Alap
ivány között húzták meg a két helység határát, mivel az újratelepült lakosok között a birtoklást illető kérdésekben vita támadt. Tanúvallomások szerint a két puszta közötti határ mindig a forrás és a még jól látható malom helye között húzódott. 36 Továbbra is vitás a puszta határának a birtoklása is. Szekeres István után kb. 1735-ben Alapi Salamon László és később özvegye; nemes Rátky Rozália gazdálkodik az egész alapi pusztán, de 1740 körüli időktől már Salamon Farkas kezében van a birtok. 37 Az új szerzeményi bizottság a birtokot Salamon László özvegyének, Rátky Rozáliának juttatta. 38 1734-ben pedig még keletkezett egy szerződés Alap birtoklására Szekeres István felesége és veje, Fördős Mihály között. Eszerint Fördős Alap-puszta felét — melyet ősei is örökös jussal bírtak •— Körtvélyes-puszta felével elcserélte. 39 Szekeresné birtoklása azonban csak néhány évig tarthatott, 40 mert 1740 körül a puszta egyedüli birtokosa Salamon Farkas volt. 1754-ben az alapi birtokos nemesek között sorolják fel Salamon Farkason kívül még Salamon Ferencet, Salamon Lászlót, Salamon Dánielt és Salamon Mózest, de Zlinszky Antal, Nagy István Antal neve is a birtokos nemes családok között szerepel. Armalista nemes (azaz birtok nélküli) Kis György, Karol András és Karol Bálint. 41 öt évvel korábban (1749) négy jobbágy telken élő nemes taksáját állapították meg, akik Alsóalapon éltek (Károly András, Kocsis János, Boros Tamás, Péter István). 42 Alap határa tehát a 18. század közepén elkezdett aprózódni; ez a helyzet, mint láttuk, a Salamon család természetes szaporodása révén jött létre, de megjelentek idegen birtokosok és bérlők is (Jankovich Miklós, Adomány Ferenc. Ambrósy Mihály, Horváth Miklós, Mészöly István, Róth Ferenc). 43 A helység kiemelkedő egyénisége ebben az időben Salamon Farkas volt, aki a Fejér megyei felkelt nemesség hadnagyaként 1742-ben a poroszok ellen harcolt. Amikor a csatában a nemességet vezénylő alezredes elesett, Salamon Farkas főhadnagyként a sereg élére kerülve több sikeres csatában vett részt. 44 A nemesi közbirtokosok mellett a pusztán kizárólag cselédség élt. 1748-ban 41 családot írtak össze, melynek 164 tagja volt. 4 "' A lakosság lelki gondozását a vajtai plébános végezte, de a 18. század első felében nincs ,,miséző helyiség" Alapon. 1749-ben Felsőalapon Salamon László és felesége egy kápolna építésébe kezdett, amely hamarosan fel is épült, mert 1754-ben arról értesülünk, hogy a kápolna ízlésesen emelt épület, 46 tornya ugyan nincs, de 50 személy befogadására alkalmas. Arról is szó volt, hogy a földesurak hamarosan egy parókia építésébe kezdenek, és keresik elhelyezéséhez a legalkalmasabb helyet. A kápolna felépülése után Alap továbbra is Vájta fíliája maradt. 47 Az 1749. november 8-án keletkezett szerződésben (amely Salamon Lászlóné Rátky Rozália és Szigethy György vajtai plébános között jött létre) olvasható, hogy a kápolna elkészült, abban a misemondás lehetséges. A misét szombati napon tartották a felsőalapiak számára. 48 (1785-ben már van papjuk.) Ebben az évben 634 fő élt Alapon, és a családok száma 120 volt. A lakosság társadalmi rétegeződése a 18. század közepe táján kialakult folyamat eredményét jelzi. A nemesi réteghez 43 fő tartozik, míg a többi, a lakosság kb. 93%-a a feudális osztályrend legelesettebb rétegét, a pusztai cselédséget, zsellérséget alkotta. A két pusztán, Felső- és Alsóalapon 77 ház állott, 49 melyeket a korabeli leírás egyszerűeknek említ. 50 A 18. század hatvanas éveiben majdnem 10 ezer hold van a Salamon családok 6 Fejér megyei történeti évkönyv 13. 81
