Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alap

ták mutatni, de azok elrongyolódtak és ezért került sor azok megújítására, illetve a birtok újbóli juttatására.

26 A nádori adománylevélből is kiderülj hogy a Salamon család Alapot az eddigiekben is bírta, sőt az alapi nemesség névsorából is kitűnik, hogy Salamonok a török idők alatt is éltek a helységben. Több Salamon család pedig a királyi Magyarország területén a pusztító hadjáratok elől menekülve főleg Vas, Sopron, Győr megye falvaiban talált menedéket. A helységet az adománylevél Mezőalapnak nevezi.

2/ A birtok azonban a török idők alatt nem volt jövedelmező. A bizonytalan közállapotok miatt a Salamon család kb. száz évig nem is költözött vissza Alapra, hanem azt zálogként hasznosították. Az ily módon való birtokkezelés legfeljebb a zálogosnak hozott jövedelmet, ha a politikai és a gazdasági viszonyok kedvezőek voltak. Salamon János az adományozás után négy esztendővel (1632-ben) 50 magyar forint ellenében elzálogosította alapi birtokrészét 15 esztendőre Szentmártoni Benedek és Alapi Balázs győri lakosoknak, 1652-ben pedig Salamon Ferenc adja zálogba 10 esztendőre Csajághy Gergelynek a reá eső birtokot Alapon. Csajághy Gergely ezt a zálogbirtoklást meghosszabbította, sőt 1696-ban utóda, Csajághy László a zálogjogot átruházta Fiáth Jánosra és Farkas Mihályra.

28 A birtok a 17. század végén ismét elpusztult. A törökellenes felszabadító háborúk alatt népe elmenekült. 1685-ben 30 lakatlan és elhagyott telket találtak a pusztán.

2il Ekkor jegyzik meg, hogy a török időkben, illetve a 17. században a keresztény földesúrnak 30 rajnai forintot és egy török kendőt, a török földesúrnak pedig házanként 1—1 rajnai forintot, a török császárnak viszont 40 rajnai forintot fizetett az alapi lakosság. 1685-ben a puszta bérlői a Győrben lakó Alapi János és Csajághy Gergely volt,

30 akiknek azonban a 30 házban lakó délszláv parasztok nem adóztak. Egy 1689. évi összeírásból kiderül, hogy Alap még mindig lakatlan, pedig a falu határában jó szőlők, bőven termő szántóföldek, rétek és legelők terülnek el. Megjegyzi viszont, hogy erdő sehol sem található a környéken.

31 A megye felszabadulása után (1688) új birtokosok jelentek meg a falvakban. Alapon 1696-ban a székesfehérvári kamarauradalom jószágigazgatóságának emberei jártak és Alapot a fehérvári prépost birtokának írták össze. Innen tudjuk, hogy Alapon ebben az évben már 50 hold szántóföldet megműveltek a néhány éve oda telepített lakosok.

32 A jószágigazgató emberei ekkor a pusztát 200 forintra értékelték, és a sárkeresztúri uradalomhoz csatolták.

33 A 17—18. század fordulóján a birtokhatárok elég bizonytalanok voltak. Nyilván tévedésből csatolták Alapot a sárkeresztúri uradalomhoz, amely ekkor a székesfehérvári prépostságé, de a kincstár kezelte. A tévedésre a kamara emberei ráébredtek és Alap bérlőit nem háborgatták a későbbiekben. 1717-ben Alapy Gábor és Alapy László adták át birtokrészüket (Alsóalap felét) Szekeres Istvánnak; aki ezután feleségével együtt gazdálkodott itt.

34 A Salamonok: Farkas, Sámuel és László 1731 körül költöztek Alapra, miután a birtokot a zálogostól visszaváltották, s 1734-ben be is iktatták őket birtokrészükbe. A Salamonok a Vas megyei Balosa faluból költöztek vissza a Fejér megyei Alapra. A puszták (Felső- és Alsóalap) lassan kezdtek benépesedni. A délszláv lakosság a török hatalom megszűntével, de legkésőbb a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben (vö. Béri Balogh Ádám kölesdi csatája 1709-ben) menekült el erről a vidékről.

35 A 18. század elején még megyeszerte tartottak a bizonytalan közállapotok. 1722-ben Alap és Szent-