Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

lyóirat. Első két számát Velinszky László, a többit felesége, a feminista mozgalmi múlttal rendelkező Farádi Mária szerkesztette. A lapban „Zászlót bontunk" címmel programjukat összegezték: „Jogot és egyenjogúságot kívánunk a nők számára, az egyenlő bér elveit, a megélhetési és családfenntartási önállóságot. Személyjogot kívánunk, hogy önmagával és vagyonával függetlenül rendelkezhessék. Olyan női ideált akarunk, akinek ne az élet kormányozza a tudását, hanem tudása vezesse az életét. A nők is dolgozzanak, kulturálódjanak, művelődjenek és ezt tekintsék szívügyüknek." Az egyesület főbb cikkei a lapban: „Nők a politikában", „A nő, a gép és a bérmunka", „Viágbéke és demokrácia", „Gyermekmunka az iparban". Lityán Viktória 1917-ben a Jászi Oszkár vezette polgári radikálisok csoportjához tartozik. Jászi szerint Magyarország társadalmi fejlődésének a következő szükségszerű lépcsőfoka, a polgári demokrácia. Ennek politikai előfeltétele egy erős polgári radikális párt, mely összefogva a tőkével szemben meg nem alkuvó forradalmi munkáspárttal, harcot indít a demokrácia megvalósításáért. Az 1918 októberi forradalom után a feminizmus a polgári demokratikus kormány mellé állt. Ez a kormány programjába vett számos olyan intézkedést, amelyért a feminista mozgalom régóta harcolt. A demokratikus éra lehetőségeit kihasználva folytatják az együttműködést a szociáldemokrata nőmozgalommal és sürgetik a meglevő állapotok gyökeres reformját. A Nő című lap 1918. november 25-i számában Stephani Elza: A köztársaság és a nők címen ezt így fogalmazta meg: „Ahogy Kunfi miniszter mondta: nekünk sem kell az olyan demokrácia, ahol a tömegek 18 órát dolgoznak nyomorúságos bérért, amíg kevesen, munka nélkül nagy jólétre tesznek szert. Kijelentjük, nekünk sem kell olyan demokrácia, ahol a politikai jogokkal együtt nem jár a gazdasági igazságosság, a gyengék védelme, az emberi test épségének tisztelete, a művelődés egyforma lehetősége mindenki számára." A Székesfehérváron megalakult Nemzeti Tanácshoz a feministák is csatlakoznak, két tagjuk; Lukács Gyuláné és Lityán Viktória a vezetőségben is dolgozott. A Tanácsköztársaság megalakulásáig több gyűlést tartottak, nyilvános munkás- és jótékonycélú hangversenyt és színházi előadásokat szerveztek. Lityán Viktória a polgári demokratikus forradalom időszakában kiemelkedő szerepet játszott a város életében. A Társadalomtudományi Társaság előadójaként kifejti véleményét a gyermeknevelésről, a nők megváltozott helyzetéről: rámutatott arra, hogy a nőknek a választójog elnyerése után feltétlenül kötelességük politikailag is képezni magukat. Hamarosan a Fejér megyei Napló támadást indított ellene. A keresztényszocialista lap a keresztényfeminizmus nevében fordult szembe Lityán Viktóriával. Ez a támadás december 15-e után fokozódott. Ekkor alakult meg Paizs Pál vezetésével a Radikális Párt, ahol Lityán Viktóriát egyik alelnökké választották. Miután támadási felületet nem talált, ezért nagyravágyással, a minden áron való kitűnni akarással, sértett hiúsággal (nem ő lett a leánygimnázium igazgatója) vádolta meg az újság. Védelmében éles vita alakult ki a Székesfehérvár és Vidéke a Nép Szava és a Fejér megyei Napló között. A szociáldemokraták egy szemtanú cikkét közlik, aki részt vett Lityán Viktóriának azon az előadásán, amelyet december-