Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

ben a Göbel János téri elemi iskolában 250 nőhallgató előtt tartott. A résztvevő ismertetése szerint „szerény külsejű, nyugodt modorú hölgy tartott beszédet. . . Előadása pártszempontok nélkül tudományos alapon a nők hivatásáról szólt, de főleg arról, hogy a közügyek intézésére miként tudnának befolyást gyakorolni a köznép javára. Nagyon helyesen és meggyőzően fejtette ki, hogy csak az értelmileg művelt nő tud belehelyezkedni az új korszakba ... A politika nem a nagyságos urak kiváltságos szórakozása: az nem egyéb, mint a közügyek vezetése. A politikától függ az olcsó, avagy drága megélhetés: a kenyér, a ruha, a lakás stb. Ez pedig kell, hogy a nőket is érdekelje." A cikkíró csodálkozik a Napló vádján és visszautasítja, mert szerinte a „sértődött hangból nem csendül ki embertársi szeretet." A szónokban pedig olyan kivételesen értékes embert ismert meg — írja —, akire „büszke lehet az a lelkes tábor, amely őt vallja vezéréül". A későbbiekben tapasztaljuk, hogy Lityán Viktória közel került a szociáldemokratákhoz. Közéleti munkássága is kiemelkedő. Tagja az 1919. február 27-én létrehozott városi Néptanácsnak, ahová a Radikális Párt delegálta. A város vezető köreinek gyűlölete ezután tovább növekedett ellene, hiszen a Néptanácsban csak a szociáldemokraták, polgári radikálisok és feministák vettek részt, és a többi polgári párt, a Nemzeti Tanácscsal együtt kiszorult a városvezetésből. Március 21-től, a Tanácsköztársaság kikiáltásától kezdve a város eseményeiben Lityán Viktória tevékenyen már nem vett részt. Székesfehérváron a szociáldemokraták csatlakoztak a proletárdiktatúrához. A Forradalmi Tanács március 22-én kizárólag szociáldemokrata pártiakból jött létre. így a radikális párt a feministákkal együtt kiszorult a hatalomból. Közülük csak néhányan vállaltak másod-, harmadvonalbeli politikai funkciót. Lityán Viktória a proletárdiktatúrától elfogadta a szocializált zárda-iskola igazgatói állását. Velinszky László a Forradalmi Tanács ülésén, április 11-én jelenti, hogy az intézetet bezáratta, mert az apácák nem voltak hajlandók polgári tanítóként működni. Lityán Viktóriának az igazgatói tisztséggel történt megbízása tulajdonképpen feminista múltjának az elismerése volt. Az 1919 augusztusában hatalomra jutott ellenforradalom felelősségre vonta a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején funkciót viselt pedagógusokat. Már augusztus végén megindult Lityán Viktória ellen az eljárás. Maron István igazgató miniszteri rendeletet kapott, melyben utasítják a tantestületet, hogy rendkívüli értekezleten tárgyalják meg, hogy részt vett-e közülük valaki tevékenyen a kommunizmusban, s akiről ezt megállapítják, azt ügye kivizsgálásáig szabadságolják. Maron igazgató a tankerületi főigazgatóhoz írt beadványában Lityán Viktória eltávolítását kérte. Lityán Viktória kérte a polgármestert, hogy ellenőrizzék a Tanácsköztársaság alatt tanúsított magatartását. Az iskolafenntartó közölte Lityán Viktóriával, hogy azonnali hatállyal szabadságolják, sőt hivatásától való eltiltását is kérik a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. Lityán Viktória ellen fegyelmi vizsgálatot rendeltek el. Lityán Viktória látta az ellenforradalmi hatóság eljárását, érzékelte a városban tomboló fehérterrort, november 25-én elhagyta Székesfehérvárt, és az ekkor már román megszállás alá került Kolozsvárra (Petőfi u. 8.) távozott.