Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

sülete, amely az irodában dolgozó nők gazdasági és társadalmi érdekeinek védelmét vette programjába. A Feministák Egyesülete a kapitalista államrendszer keretein belül reformokkal kívánt a nők helyzetén segíteni. Ezért a polgári radikális mozgalomhoz való kapcsolatát a közös eszmei kötöttség is jellemezte. Így célkitűzéseiben magába foglalta a nőtársadalom művelődési, munka- és politikai jogáért folytatott harcot. 1905 után célkitűzései között egyre nagyobb súlyt kap a nők választójogáért folytatott küzdelem. Ennek érdekében az Országos Választójogi Liga munkájába is bekapcsolódik. Lapjait, A Nő és a Társadalom és a Nő című hetilapot is a női választójog megteremtésének érdekébe állította. Lityán Viktória a feminista mozgalom eszméit magáévá tette. Matskássy Rózsa leányiskolái igazgatónő halálakor (1911-ben) az évkönyvben írta: „Élete ékesszólóan hirdette, hogy a nőnek óriási kultúrhivatása van a szűk családi körön túl is: a nagy család, a társadalom kebelében. S az annyi önfeláldozással, annyi tudással, s annyi szent lelkesedéssel betöltött hivatás elvitathatatlan bizonyságot tesz arról, hogy a nagy nemzetnevelő munkában a nő nemcsak közkatona, hanem vezér is tud lenni." Matskássy igazgatónő állhatatos, kitartó akaraterővel harcolta ki a város vezetőinél (1905-re) a polgári leányiskola utódát, a magasabb képesítést nyújtó felsőbb leányiskolát. Ezt a vezetői szerepet vállalta Lityán Viktória az igazgatónő halála után. Fáradhatatlanul, szívós munkával, a tantestület nagy részét maga mellé állítva — Szepessy igazgatóval szemben, aki belenyugodott a Városi Tanács döntésébe, hogy az intézet felsőkereskedelmi lesz — kiharcolta memorandumaival — még a megyei sajtót és a szülőket is megmozgatva —, 1917-re a leánygimnáziumot. Szepessy Géza nyugdíjazásakor az átszervezett intézet élére a klérus által támogatott Maron István került. Ekkoriban a feminista mozgalommal szemben Székesfehérváron az úgynevezett keresztényfeminizmus bontakozott ki. Ennek programját a tantestület magáévá tette. A mozgalom életre hívója és aktív támogatója az egyházmegye püspöke, Prohászka Ottokár volt, aki a keresztényszocializmus eszméinek segítségével a fennálló társadalmi rendet igyekezett konzerválni. A keresztény nőmozgalom távol állott a teljes nőemancipáció követelésétől, de még a feministák gazdasági és politikai jogegyenlőséget sürgető szerény követeléseit is túlzottnak tekintette. Prohászka Ottokár a katolikus leányegyletben tartott beszédeiben tudatos feladatként a progresszív polgári feminizmus „megszelidítését" hirdette meg. „Az élet, a durva kenyérharc — mondta — bizonyos eldurvulást visz bele a női lélekbe is. A túlzó feminizmus a nőket félreismeri, amikor a nőből férfit akar csinálni. Több munkával ezt a durva feminizmust egy finomabb feminizmus pótolhatja." Az első világháború idején a nők munkavállalása elől már nem zárkózhatott el a társadalom. Most a női erkölcs érzésvilágára hivatkozik a konzervatív szemlélet és most a nő erkölcsi emancipációját ítéli el. Az első világháború okozta körülmények: a nők fokozott részvétele a termelő munkában, a háborúval egyre inkább együttjáró tömegnyomor a feminista mozgalmat országszerte előrelendítette. A feminista vezetők felismerik a vidéki csoportok erejét, s így a velük való együttműködés szorosabb szükségességét. Székesfehérváron 1917 végén erős feminista csoport van, amely a keresztényszocialistáktól elpártoltakkal számbelileg gyarapodott. Az 1918. január elsején megindult a „Jövő Nője" című fo-