Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Záborszky Miklós: Baracs
tartják. Előzőleg — július 10-én — a birtokosok attól is félnek, hogy a vasárnap Dunaföldvárra hazatérő aratók ott „újabb izgatásnak lesznek kitéve". 111 Megmaradt a baracsi aratósztrájk emléke a lakosság emlékezetében is. 1962-ben Tinordi János, akkor 86 éves juhász szerint a Klein-pusztára két idegen jött, és arra biztatta az aratókat, hogy 1/13 helyett 1/12 részt követeljenek. Biztatta a szervezkedésre is az aratókat és arra, hogy földosztást követeljenek (a 100 holdon felüli birtokokat osszák fel 5 holdas parcellákra). Sikerült az agitátoroknak az aratókat rábeszélni a sztrájkra; három bizalmi emberük megjelent az uraságnál, de az uraság azokat elutasította. Másnap néhány sztrájktörő megjelent és gépekkel aratni kezdtek, de megjelentek a pandúrok is, hogy megvédjék a sztrájktörőket. A csendőrök hiába próbáltak erőszakoskodni, a tömeg elől meghátráltak. Harmadik napon a Szlávik-pusztán tartottak nagygyűlést, ahol megjelent a főszolgabíró, és beszédet tartott nekik, de nem hallgattak rá. Másnap egy század katonát vezényeltek ki. A csendőrök szuronyos puskával kényszerítették a munka folytatására a munkásokat, és a három bizalmit letartóztatták. 112 A visszaemlékezés, bár néhány helyen ellentmond az adatoknak (pl. nem 1/12, hanem 1 ; 9 részt követeltek), sok helyen megegyezik velük, és néhány érdekes kiegészítést is tartalmaz. A sztrájk emléke megmaradt a parasztok közt, és a következő év június 30-án is készülő sztrájkról vélt tudni a főszolgabíró, a zirci apát pedig ijedtében Előszállásra csendőrőrsöt kért. 113 A nincstelenek száma a század első évtizedében is magas, bár akkor már a parcellázások révén a kisbirtokos réteg is megjelenik. 1900-ban 181 cseléd és 29 mezőgazdasági munkás van, az összes keresők 61%-a tartozik ide. 1910-ben 168 cseléd és 130 mezőgazdasági munkás, ebből 11 16 éven aluli (az összes keresők 43%-a); ,1920-ban 240 a cseléd és 407 a mezőgazdasági munkás (a keresők 58%-a); 1930-ban 219 cseléd, és 28 mezőgazdasági munkás (a keresők 23%-a); 1941-ben pedig 439 a mezőgazdasági birtok nélküli fizikai dolgozó (tehát munkás, illetve cseléd, az öszszes keresők 36%-a). 11/l Tekintetbe kell itt venni, hogy a statisztikák kicsit eltérő módon nézik a mezőgazdasági munkás és cseléd fogalmát, mégis világos, hogy ha arányaiban csökkent is, abszolút számát tekintve nőtt a nincstelenek száma. Az adatsorból világossá válik az a feljebb már jelzett tény, hogy birtokossá nem a helyben lakók, hanem zömmel a bevándorlók váltak. 1914-ben a mezőgazdasági napszámbérek április és októberben a legalacsonyabbak (220 fillér); július és augusztusban a legmagasabbak, de akkor is csak 310 fillér. Az aratók 11—12-ted részért dolgoztak, krumpliföldet, némi kedvezményt kaptak. A fű- és takarmánykaszálás napszámbére 4 korona. A cséplést vagy hat korona napszámért, vagy 4%-ért végezték, de a gyermekek (13—17 éves) napszámbére 20—30%-kal kevesebb. Nem lehetett ebben az időben már tudomásul nem venni a szegényparasztságot, ezért 1915-ben 19 képviselő-testületi tagból és két napszámosból alakítják meg a gazdasági bizottságot. 116 • Az I. világháború idején 335 ember vonult be és ezek közül 32-en haltak meg. 117 Az elkeseredés 1918 november elején robbant ki, amikor Klein Lajos gazdaságát fosztotta ki a feldühödött tömeg. A kivezényelt katonaság a mozgalom résztvevőit összegyűjtötte, s egy 56 000 koronás
