Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

kötelezvény aláírására akarta kényszeríteni őket, A jegyző, Galambos Lajos azonban ezt megakadályozta, mondván, hogy az épp olyan törvénytelen eljárás, mint az uradalom kifosztása. Ekkor a résztvevőket átterelték az iskolába és szinte valamennyit megverték.

118 Az elkeseredettséget azonban nem lehetett elfojtani és március elején a földmunkás-szervezetek kommunista párttá alakultak át.

119 Március 20—21-én is erős kommunista szervezkedés folyt.

120 1919. április 7-én megalakul 20 taggal a Községi Munkástanács. Tagjai: Fej érvári György, Horváth Mihály, Bokor Ferenc, Kiss József, Bokor Pál, Oláh János, Gurubi István, Nagy István, Bokor István, Szabe András, ifj. Magyar János, Kiss János, Simon István, Horváth István, Szabó György, Zólyomi József, Hegedűs Mihály, Völcskei József, ifj. Bachmann János, Czinger Mihály.

12L Működésükről sajnos adatunk nincs, de arra következtethetünk, hogy valamilyen földosztás folyt, vagy bérletet kaptak a szegények.

122 Széchenyi-telepen és Kisszentmiklóson a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetkezetének helyi csoportja működött.

12:5 A Tanácsköztársaság leverése után a bosszú nem maradt el. A képviselő-testület első ülésén — augusztus 15-én — feloszlatja a tanácsot és a fent jelzett kisgazda-csoportosulást és az ugyancsak fentebb jelzett földosztásban való részvételért kiadott 1125 korona összeget nem ismeri el.

124 Fej érvári Györgyöt úgy megverték, hogy sérüléseibe belehalt;

12

'"* bár a közjegyző kéri ez alkalommal azt, hogy „amennyiben az Intéző Bizottság és a Falusi Tanács a község, valamint egyesek ügyeit mindenkor a legnagyobb tisztességgel, minden túlkapás nélkül intézte, ezek tagjaival szemben minden ellenszenvet és torzsalkodást kerüljön".

120 1920-ban pedig a Nemzeti Hadsereg Fővezérsége minden környező községnél keményebben és kegyetlenebbül sújtja begyűjtéssel Baracsot.

127 A Tanácsköztársaság leverése után a fehérterror sem tudta már a problémákat elkendőzni. így világosan látszott, hogy Baracson a földkérdés igen súlyos probléma. Mivel a földbirtokhoz az egész korban nem mertek igazán hozzányúlni, csak tárgyaltak a lehetséges megoldásról. Az 1920. évi földreform során 376-an kaptak 447 kat. hold földet, 97-en jutottak házhelyhez, ezek összes területe 25 kat. hold volt.

128 Hogy ez nem jelenthet megoldást, azt még a rendszer urainak is tudomásul kellett venniük, ezért az egész korszakra jellemzőek az óvatos kísérletek, javaslatok, amiből természetesen, mint az országban máshol, itt sem lesz semmi. A képviselő-testület 1921. március 5-én a betelepülési díjat 5 kat. holdig 150 koronában, 10 kat. holdig 250 koronában, 10 kat. holdon felül 300 koronában állapítja meg. 1922. június 1-én pedig minden egy háztartásban élő család után 300 koronában. Jellemző a község birtokosainak politikájára az az 1922-es képviselőtestületi javaslat, miszerint Baracson a földbirtokreform megindítása kívánatos. A 3 kat. holdon aluli kisbirtokosok, illetve földnélküliek, valamint a 15 kat. holdon aluli törpe-, illetve kisbirtokosok igényeiket már bejelentették. Hozzáteszik még, hogy mivel az igénybe vett birtokokból többet elvenni nem lehet, a cisztercita rend előszállási birtokából vonjanak be újabb földeket földreform céljaira.

129 Az is jellemző, hogy a már beadott földigények száma annyi volt, amit a község összes földjeiből sem lehetett volna kielégíteni. A javaslatokból természetesen semmi sem vált valóra, csak 1937-ben veti fel újra az alispán, hogy birtokpolitikai intézkedések