Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

1860-ban is aknát nyitottak, de a kitermelés nem volt gazdaságos és hamar abbahagyták. 1910 és 1914 között a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK) több kutató fúrással erősítette meg, hogy nem is túlságosan mélyen jelentékeny kőszénmennyiség van, de ezt akkor sem tartották fejtésre érdemesnek. Az első világháború után, amikor az ország kőszénkincse nagyon megfogyatkozott, 1919-ben Bakonycsernyén és Nagygyónon, 1920-ban Kisgyónon is több tárót nyitottak. A nagygyóni szén kitermelésére tőkét keresvén 1923-ban megalakult a Fejér megyei Kőszénbánya Rt. A kutatási jogot Balázs Jenő bányamérnök szerezte meg, de eladta az említett rt-nak. Az meg is kezdte a művelést, de a szén poros, törékeny, nehezen értékesíthető volt, a vállalat tőkehiány miatt nem tudta a szállítást megoldani, végül is az alább említendő Wolfner érdekeltséggel kötött szállítási szerződést, de ez annyira emelte a költségeket, hogy az így kitermelt szén versenyképtelenné vált. A vállalat adósságai 1924-ben már 144 millió koronára emelkedtek, 1928-ban fel is oszlott, és ezzel itt a bányaművelés megszűnt. A bakonycsernyei szénkitermelés szintén hamar befulladt. 1922-ben megalakult ugyan a Bakonyvidéki Kőszénbánya Rt., de nem volt elég tőkeereje, a széntelep fekvése nagy beruházásokat igényelt volna, így a vállalat részvényeit 1923-ban a Wolfner család tagjai, a kisgyóni vállalkozás tőkései vásárolták meg. A két vállalat ugyan formálisan csak 1934-ben egyesült, de ez csak arra való volt, hogy a kisgyóni bányát a csernyei versenyétől megóvja. A kisgyóni bányában — most már a katonai kincstár területén •— több sikertelen kísérlet után Freund Béla budapesti vállalkozó mint bérlő kutatott sikerrel. 1922-ben jó minőségű, jól hozzáférhető szenet talált és aknát nyitott (Duska akna). A szenet azonban csak akkor tudta értékesíteni, ha az itt talált szénnek Bodajkra való fuvarozását meg tudja oldani. E célból megállapodott báró Wolfner Tivadar budapesti bőrgyárossal, és együtt alapították 1923. március 26-án a Kisgyóni Kőszénbánya Rt-ot 300 millió korona alaptőkével. A részvények 66%-a Wolfner Tivadar és Wolfner András, 22%-a pedig Freund tulajdona volt. A kincstár és a klosterneuburgi Ágoston-rend mint ingatlanttulajdonos bérleti szerződést kötött az Rt-vel, amelyet 1928-ban is megújítottak. A rend Wolfner iránt bizalommal volt, az óvadékletételről is lemondott. Nehezebben nyerték meg az illetékes községek hozzájárulását, de némi anyagi áldozatok árán ez is sikerült. Az Rt. alapítása előtt a bánya felszerelése igen primitív volt, a kitermelt szén Bodajkra fuvarozását is csernyei fuvarosokkal, valamint a katonai méntelepről kölcsönzött lovakkal oldották meg. 1924 júniusára azonban megépítették a Kisgyónról Bodajkra vezető 16 km-es vasútat és ezzel a fuvarozás megoldódott. Tusnádi (Poszt) Ferenc bányamérnök irányításával két új tárót (Tivadar és Tisza) nyitottak, ami 1924ben már napi 15—20 vagon szén kitermelését tette lehetővé, és így már az első évben megtérültek a beruházások. 1927-ben további új aknát (János) nyitottak, a gépi felszerelést is kicserélték, illetve kiegészítették, egyszerű villanygenerátort is létesítettek. A termelés emelkedését mutatja, hogy az innen piacra szállított szén 1931-ben már meghaladta az évi 11 000 vagont. 1934-ben pedig 13 417 vagonra emelkedett. A bánya megnyitásakor ott elsősorban balinkai és bakonycsernyei szegényparasztok kerestek munkát, de a részvénytársaság munkáslakásnak