Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

tartottak,

69 az egy év aluli, levágásra szánt állatokat ugyanis az összeírás nem tüntette fel. Az állatállomány számára a legelő nem volt elég. Nyilván ezért nem is fejlődött jobban. A sertéseket bér fejében az urasági erdőben makkoltatták, legelőre pedig Eszenypusztára hajtották, ahonnan az úrbéri elkülönítéskor kiszorították őket, ami érzékenyen érintette az úrbéres lakosságot.

70 A szegénység persze nőtt. A feudalizmus felszámolásakor az úrbéri elkülönítés során kimutatták, hogy a zsellérek közül csak 14 (37%) volt házas és 23 hazátlan (62,2%). Pedig egész Fejér megyében mindössze 10 helységben haladta meg a hazátlan zsellérek száma a házasokét. A szőlőművelés következménye volt, hogy ez a szegénység nem eredményezett abszolút nyomort. A 14 házas zsellér közül 8-nak (57%), a 23 hazátlan zsellér közül 11-nek (47%) volt a negyed hold és fél hold közötti nagyságú szőlője. A saját szőlő művelésén kívül a szőlőben végzett munka egészítette ki létminimummá azt, amit a szegénység aratással, csépléssel, télen favágással és fafuvarozással kereshetett.

71 A földesúr allodiális gazdálkodása főleg az erdő óvását és kezelését jelentette. Kérésére 1773-ban szolgabíró jelölte ki az 1729:22. tc. értelmében kizárólagos vadászati jogra fenntartott területet. Erre a Bakonycsernye—balinkai út Gaja-patak és a Bitcei szőlőhegy közötti területet jelölték ki.'

2 Ezt a földesúr a vadállomány kímélése céljából teljes tilalomban tartotta, ott kitermelés sem történt. 1775-ben erdőkerülőt is alkalmazott a balinkai Schneider Fülöp személyében, akinek évi konvenciója 24 forint készpénz, 12 pozsonyi mérő rozsos gabona, 1 hold szántó és 1 öltözet ruha (lajbi, kaput, nadrág, saru) volt. Ezenkívül azonban minden fatolvajtól elvett fejszéért 17 krajcárt, szekérért pedig 1 forintot is kapott, ami éber őrködésre sarkallta, 1778-ban készpénzfizetését évi 30 forintra emelte, a rozson kívül kapott 2 pozsonyi mérő búzát, 4 szekér fát és 200 kéve rőzsét is.

73 Az erdőkitermelésből az uradalom szükségleteinek kielégítésén kívül már 1781-ben eladással is történt értékesítés.

74 A II. József-kori felmérés is azt hangsúlyozza, hogy a falut egészen erdő veszi körül. A Gaja-patak ugyan esőzéskor kiárad és elönti a közeli réteket, de a község magasabban fekszik és körülötte szőlőhegyek is vannak.

75 1785-ben, amikor Amadé Tádé a királytól kétévi moratóriumot kért, hogy adósságait rendezze, a kiküldöttek megvizsgálták az uradalom gazdálkodását és úgy látták, hogy célszerű erdőgazdálkodással abból évi 1000 öl fa kitermelhető volna. Ez a kitermelés máris megkezdhető, mert a földesúr a vadászat érdekében évek óta teljes tilalom alá fogta.

70 A földesúrnak Balinkán igen kevés volt az allodiális (majorsági) földje. 1766-ból 6 mérős (3 magyar holdnyi) kenderföldjéről tudunk, ami több évtizeden át megmaradt. Ugyancsak 1766-ban egy mérőnyi bükköny vetése is. volt, 1778-ban pedig néhány kisebb kaszálót bérbe adott a falusiaknak, összesen 16 forintért. Ez az allodiális föld idővel gyarapodott, de csak kevéssé.

77 A már említett 1785. évi jövedelemfelmérés is csak földesúri rétekről tud, amelyek terméséből azonban az uradalmi állatállomány téli takarmányának fedezése után is maradna valami.

78 Az 1774-es jövedelemkimutatás már báró Amadét tünteti fel földesúrnak. Nem tudjuk tehát, hogy mi címen szerződött a telepesekkel Eszter-