Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Vadász Géza: Bakonysárkány
KALOT-ban, sem a leventeegyesületben; a megindult leányköri munka sem mutatkozott tartósnak. A közösségi élet keretei széthullottak, felbomlottak. Szeptember 4-gyel megkezdődött ugyan az iskolaév, de a kormány intézkedése folytán október 25-én be is fejeződött. Szeptemberben két magyar katonai alakulat is elhelyezkedett Sárkányban, s így zsúfolásig megtelt a község. A sárkányi országút valóságos népvándorlás képét öltötte: elárasztották a menekültek, akik közül a községben, valamint Felső Doboson is sokan elhelyezkedtek, megállapodtak ideiglenesen. Az iskolát helyben a magyar Szent László-hadosztály, Doboson pedig a német katonaság foglalta le. Október folyamán egyre nő az aggodalom a Volksbund-szervezet helyi tagjai között. December elsején, amikor a diadalmasan előretörő szovjet csapatok megközelítették Fehérvárt, Bakonysárkányban már pánikszerű a hangulat. A „bundisták" félnek, hogy kemény sors vár rájuk, ha helyben bevárják a felszabadul st. Pintér, a nyilas főispán bizalmas rendeletben intézkedik, hogy a községi bírót, Schiffer Istvánt nyolc napon belül váltsák le és a helyére Schiffer János helyi Volksbund-vezetőt nevezte ki, aki azonban nem vállalta el a bírói tisztet. 1 ' 0 December 15-én vagoníroznak a kiutazásra jelentkező németek. Ingóságaikat vihetik, de állatot, bútorzatot nem. December 18-án indul a vonat 271 emberrel Németországba. A 65 család távozása a félelem és a propaganda eredménye. Helyüket azonnal német katonaság foglalta el pusztítva, tékozolva. Állataikat leölik, bútoraikkal tüzelnek arra hivatkozva, hogy német vagyon. A többi német és magyar lakosság azonban változatlanul a helyén akart maradni. 1944. december 24-én felszabadult Székesfehérvár, a front Pusztavámnál merevedett meg. Két napig nincs a községben katonaság, minden órában számítanak a felszabadító csapatok megérkezésére. De nem ez történt: az éjféli misén ismét megjelennek a német katonák. Két szál gyertya mellett, bombák zajától kísérve zajlik le az éjszaka. Karácsony napján két szovjet vadászgép végiggéppuskázza a falut. Polgári halott nincs, de két német katona elesik. Két nap múlva német ellentámadás indul, 6—7 kilométerre folyik a csatározás. így köszönt be az új év, 1945. Január 4-én a németek ki akarták üríteni a községet, a lakosság azonban hallani sem akar róla. Előbb csak a németeket, majd mindenkit ki akartak vinni Németországba. Az N. r. 47.194 tábori számú Wehrmacht német katonai alakulat lezárta a falut. Állataikat összeterelték, majd elhajtották. Kihirdették, hogy 5-én délelőtt 10 óráig mindenkinek el kell utaznia Kisbérre, onnan pedig vonat szállítja majd tovább a lakosságot. Ötödikén délelőtt szinte közelharc folyt a német kiürítőkkel, míg végre a lakosság ellenállása láttán abbahagyták az erőszakoskodást. Délután 3 órakor azonban ismét megkezdték a falu alsó végén házról házra haladva fegyverrel kiverni a népet. Az utat elárasztották a kocsik mellett menetelő síró családok. Jegyző és bíró már nincs a faluban, elmentek a német fenyegetések hatására. Sokan szétszéledtek a szomszédos községekbe, pusztákra és tanyákra, így a németeknek csak 130 embert sikerült vonattal elszállítaniuk. Január 23-án azután végre a hadtestparancsnokság megadta
