Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

A fuvar mennyisége az eddigiekben az urasági tiszt parancsától függött. Most az urbárium úgy szabályozza a kérdést, hogy 4 egész helyes tartozik egymással összefogva 1 négy marhás szekeret fuvar alá állítani. A hosszú fuvar fogalmát úgy definiálja, hogy az a kétnapi járóföldet fölül nem haladhatja. A töredéktelkesek pedig telkük nagyságának arányában teljesítik ezt a szolgálatot. Minden egyéb fuvar a jobbágyok heti szolgálatába számít bele. Megszűnt a jobbágyok számára hátrányos szabályozatlanság a levélbordás és minden más szolgálat terén is: az épület körüli, a vendégfogadónál előforduló munkákat a továbbiakban a heti robotkötelezettségbe számították bele. Vadászatra is csupán évi 3 napra kötelezhetők a jobbágyok azzal a megszorítással, hogy roboton kívül csak az ártalmas vadak irtására lehet felhasználni őket. A kilenced (nona, dézsma) eddigi formájában maradt meg. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a paraszti élet egyik döntő kérdésében, a robot szabályozásában. A korábbi szerződés a Falu helyi dűlőt magában foglaló aliódium teljes megművelését általánosságban tette a sárkányiak kötelességévé, nem szabva meg a robottal töltendő napok számát a teleknagyság függvényében. Miután 1768-ban összeírták a földeket, kiderült, hogy betelepülésük óta eltelt húsz esztendő alatt a művelhetővé tett terület mennyisége 365 holdra szaporodott. Ebből 65 hold „az mostani irtás". A rendelkezésre álló földekből 5 egész telket formáltak ki, amelynek mindegyike — a másodosztályúnak minősített községben — 37 holdat foglalt magába a következő megoszlásban:'

12 24 hold szántó, 12 szekérre való rét, 1 hold belső fundus (házhely). Az öt egész telek állománya tehát összesen 185 holdat tett ki. A szabályos nagyságú jobbágytelkek kimérése után fennmaradó (remanentialis) föld mennyisége 115 hold volt; ezt hozzámérték az összes appertinentiákhoz, minden egyes pozsonyi mérőföldet (= 600 négyszögöl) 1 napi robottal kompenzálva. Az említett földeket a 38 jobbágy között a következő módon osztották fel: 1. A két negyedtelkes (Keller Mátyás és Csonka József) rendelkezett fejenként: 1 hold beltelekkel, 8 hold szántóval, 6 szekérre való réttel. A 15 hold nagyságú telekért 31 nap igásrobotot kellett teljesíteniük. 2. A 36 nyolcadtelkes tartozandósága a következőkből állt: 1/2 hold beltelek, 4 hold szántó, 3 szekérre való rét. A 7,5 holdat kitevő telek után évi 15 és 1/2 napi igásrobottal tartoztak. Feltűnő a robotkötelezettség magas aránya a töredéktelkek nagyságához viszonyítva. Ennek eredete a következő. A Mária Terézia-féle urbárium a robot csökkenését eredményezte volna, mivel rendelkezése szerint 1 egész telek után évi 52 napi igásrobottal tartoztak a jobbágyok. Ezt elkerülendő, a 365 hold művelhető területet, amelyből 10 egész telek telt volna ki, mindössze öt teleknek vették, a majdnem fél-, illetőleg negyedtelkeseket pedig az urbárium negyed-, illetőleg nyolcadtelkeseknek tünteti fel. Egy negyedtelekhez ugyanis hozzátartozott az urbárium előírása szerint 9,25 hold föld. Ehhez hozzámértek az úrbérrendezéskor 5,75 hold maradványföldet és 3 hold 300 négyszögöl irtásföldet, amelyek után 600 négyszögölenként 1 napi robotot számoltak fel. A rendkívül magas robotkötelezettség tehát a következőképpen jött létre: 9 hold 300 négyszögölből álló negyedtelek után: 13 nap igásrobot, 5 hold 900 négyszögöl maradványföld után: 11,5 nap igásrobot, 3 hold 300 négyszögöl irtásföld után: 6,5 nap igásrobot, összesen: 18 hold és 300 négyszögöl után: 31 nap igásrobot. A 18 hold és 300 négyszögöl kiterjedésű föld azonban 300 négyszögöl híján féltelek. Ha a 18 hold és 300 négyszögöllel rendelkezőket féltelkesekként vették volna fel az urbáriumba — tényleges birtokuknak megfelelően —, a féltelkesek szabályszerűen csupán 26 napi igásrobottal tartoznának 31 helyett, a negyedtelkesek pedig